Szembesülés:

Mindent elrontottam. Mindenki máshogy néz rám. Mindenkivel összevesztem akivel lehetett ( igaz itt nem csak nekem voltak hülyeségeim ). Mert annyi mindent vágtak már hozzám. Miért viselkedem úgy ahogy? Miért változtam meg? Az életem fenekestül felfordult. Nem mintha eddig jó lett volna. Senki sem fogadott el régebben se. Aztán volt egy boldog évem... és ma mindent kezdek előröl. Azt a kritikát is megkaptam hogy: Nem merem felvállalni magam, csak a blogban mert ott személytelenül azt írok amit akarok mert nem tudják ki vagyok. És most vettem észre. Még itt sem vállalom fel magam teljesen. Itt sem mondok el mindent. Csak egy kis füzetbe van benne minden, a szobámban, vagy éppen ott ahol vagyok. És miért van? Mert a rohadt életbe is, senki sem ért meg! Ezért van. És ezt írhattam egy óráig a sok "barátnak". De ők valamiért nem értik... Mert talán lélekben nem szenvedtek ennyit. Nem mondom hogy nekem jobb mint egy éhezőnek. De lélekben vagyok olyan mint ők. Mert nekem szörnyű volt a múltam. Oktalanul is mindenki kitagadott. Beleértve az apám is. És ez volt az ami összezúzott. Hogy ma ezen akarok felülkerekedni. De nem tudok így itt vagyok egyedül a sötétben. Hát szép mondhatom. Kis koromban mindig egy boldog jövőre számítottam. De ma azt sem tudom mi legyen velem. A barátok is megváltoztak. Akit eddig az egyik legjobbnak hittem elkezdett haverkodni az egyik leggyökerebb csajjal, akit addig mindig csúfoltunk vagy kiröhögtünk. Persze ez csak vicc volt és direkt szóltunk is neki hogy ezen nem kell megsértődni. Már két hónapja dobta a pasija, és még mindig nem képes kiszeretni belőle. Oké, megértem hogy nehéz, de ez maximum 2 hét! Ezért már nem kell nyavalyogni. A múltat ő is hátrahagyhatja... akárcsak én... Olyan máshogy viselkedik velem most már az a fiú is akit normálisnak hittem. Mindenért amit csinálok folyamatosan belém köt. Komolyan nem mindegy neki? Azt állítja segíteni akar... de ezzel csak rosszabbat ér el. Direkt összevesztem vele hogy száljon le rólam. Mindig a régi nyárral jön nekem. Meg hogy milyen más vagyok. Az emberek változnak... és ezt a többinek el kell fogadnia. De ha ennyire nem tetszik a sok régi havernak aki vagyok... Bár észrevettem hogy aki... nem ami vagyok az egyre csak a süllyesztőn siet lefele. De megfelel. Esetleg másoknak nem. De én ezért nem rinyálok. És mégis... milyen idegesítő ha valaki visszaakarja kapni a régi énedet és ezért mindent megtesz hogy megváltoztasson. Miközben nem is tudja hogy ezzel még nagyobb sebeket szerez nekem. És akkor sem fogok ide mindent leírni. Hiszen akkor megint kommentálna nekem másnap ( mert tudom hogy nem szeret haragba lenni ) amikor elolvasta a bejegyzést. És minden kezdődik előlröl. Mint egy megállíthatatlan kerék amit életed végéig ki kell bírnod...