Hétfő volt. Hét körül keltem és ránéztem. Nyugodtan feküdt, a szeme lehunyva. Elmosolyodtam és a táskámért nyúltam. Háromnegyed nyolckor el kell indulnunk. Három-négy napra pakoltam elegendő ruhát, tusfürdőt, pénzt stb. Felkeltettem, hogy öltözzön fel, aztán rohanjunk. Kiléptünk a melegre, az utca még egész csendes volt a tűző napon. Hunyorogva a napfénytől siettem mellette. Felértünk az ő lakásukra, hogy ő is elkészüljön.11 órakor a busz megérkezett. Ő megfogta a kezem és felszálltunk. Hulla fáradtan, másnaposan néztem ki Eger utcáira az ablakon keresztül. Megszorítottam a kezét, hogy magam mellett érezhessem, úgy igazán. Elmosolyodva ránéztem, de ő már hátra is dőlt, hogy visszaaludhasson. A busz gázt adott, s kiért a városból. Egyik domb követte a másikat, a nyári színek olyanok voltak mint egy valódi álom. Ahogy ott ültem, és arra gondoltam nincs itt velünk senki, csak magunknak vagyunk, elöntött az öröm. Melletted maradnék.. örökre. Megszöknék veled... bárhova. Most azonnal el akartam veled menni. Valahova, ahol nem vagyunk másokra utalva. Lehunytam a szemem, hogy elengedjem a képzeletem. Egy nyár, ami csak a miénk. Amit nem vehetnek el tőlünk. Ahol nem kell foglalkoznunk a következményekkel és ahol szabadok lehetünk. A vállára dőltem. Dobogott a szívem a közelségétől, a kezemet figyeltem, ahogy átforrósodik az érintésétől. Szárnyaltam a jelennel, nem akartam arra gondolni, hogy ez bármikor is véget érhet. Hogy ez örökre az enyém, és nem csak emlék formájában.
XXOO
AnnE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése