Még egyszer, amikor megismertem az "A7X"-et, akkor néztem utána a bandatagoknak. Sokan írták hogy házas némelyik tag. De nem hittem az oldalaknak, kivéve abban hogy az énekes házas mert azt a képet láttam.
De most találtam egy képet Brian esküvőjéről. Nem mondom hogy jól esett, mert érdekes volt látni... igazán mintha gyomorszájon vágtak volna. De mint már írtam nem igazán szerelmes vagyok belé... igaz egy kicsit de az töredék része a dolognak...Nem érdekes. De biztos boldog. Igen, boldognak kell lennie. A felesége igen kedves, mert láttam velük egy interjút. Meg kell mondani, hogy összeillenek. Jó látni hogy nem egy "örömlányt" vett el.
De ettől függetlenül akkor is az én példaképem marad. Hiszem azt, hogy lesz ő is olyan jó mint Dimebag. Képes lesz rá, mert már majdnem olyan szinten van.
Szóval boldognak kell lenniük. Hiszen egy Isten nem lehet szomorú. Ugye?
Üdvözletem mindenkinek, aki véletlenül idetévedt, mindenkinek, aki rendszeresen olvas! Általánosságból rólam olvashattok, mindennapjaimról, vagy pár érdekes dologról, ami felnyitotta a szemem. Igyekszem szórakoztatni a jelenlevőket és sokat jelentkezni. XXOO AnnE
2011. január 25., kedd
2011. január 24., hétfő
Megérzés:
Szerintem mindenki megemésztette az előző bejegyzést. Nos, igen, eléggé későn írom, bár igaz tegnap történt, de azért ott vagyok a megérzés terén.
Szóval:
Én még nagyban aludtam vasárnap 11-kor. Oké, mindenkinek belefér egy kis hajnalig tartó bulizás, nem beszélve arról hogy ugyanezt csináltam még aznap is, nem érdekes. Szóval már kezdtem ébredezni ( túlzás de egyszer már félig kinyitottam a szemem ). A telefon mint egy állat bömbölni kezd ( megjegyeztem hogy halkabbra kell állítani a csengőhangom, főleg mivel nem egy lassú, nyugis kis szám... ). Jó, szitkozódom egy kicsit, megnézem a képernyőn a számot. Soha az életben nem láttam! Esküszöm! Ráadásul így kezdődött: 0620... egy olyan ismerősöm sincs szerintem akinek 20-as a száma... vagy van de véletlenül kitöröltem. Nemérdekes. Először Karolára gyanakodtam, de szerintem még ő is aludt akkor ( valljuk be még jobban tud aludni mint én ;) ). De ő 30-as... Tanakodom...felvegyem? Ne vegyem? Végül az utóbbi győz, és én alszom tovább. Egy óra múlva, mikor sikerül felöltöznöm stb. eszembe jut: és ha azok voltak akik Fannit hívogatták? Nem hiszem... NEm. Biztos nem. Lehet hogy egy régi osztálytárs... Vagy Bella? Nem. Bella is 70-es...
Másnap az iskolában inkább Fannit kérdeztem meg... És meglepi! Azt mondja valami ilyesmi volt az is ami őt hívta... szóval most filózom, rácsörgessek? De mivel egyrészt fukar vagyok, ( minek menjen el a pénzem marhaságokra ) másrészt meg nem akarok idegeskedni, inkább nem nyúlok a telefonomhoz.
Majd még jött egy hívás...Nem vettem fel, nem vagyok hülye...
Nem foglalkoztam a dologgal. Hogy eltereljem a figyelmem leültem gitározni, majd csináltam végre pár képet magamról, mert meg kellene változtatni a képemet Facebookon. Sok béna lett... majd tíz perc múlva sikerült két jót csinálni. Szóval úgy ennyi... azért remélem hogy tényleg nem azok hívtak mindegy. Nem leszek hajlandó utánajárni.
Szóval:
Én még nagyban aludtam vasárnap 11-kor. Oké, mindenkinek belefér egy kis hajnalig tartó bulizás, nem beszélve arról hogy ugyanezt csináltam még aznap is, nem érdekes. Szóval már kezdtem ébredezni ( túlzás de egyszer már félig kinyitottam a szemem ). A telefon mint egy állat bömbölni kezd ( megjegyeztem hogy halkabbra kell állítani a csengőhangom, főleg mivel nem egy lassú, nyugis kis szám... ). Jó, szitkozódom egy kicsit, megnézem a képernyőn a számot. Soha az életben nem láttam! Esküszöm! Ráadásul így kezdődött: 0620... egy olyan ismerősöm sincs szerintem akinek 20-as a száma... vagy van de véletlenül kitöröltem. Nemérdekes. Először Karolára gyanakodtam, de szerintem még ő is aludt akkor ( valljuk be még jobban tud aludni mint én ;) ). De ő 30-as... Tanakodom...felvegyem? Ne vegyem? Végül az utóbbi győz, és én alszom tovább. Egy óra múlva, mikor sikerül felöltöznöm stb. eszembe jut: és ha azok voltak akik Fannit hívogatták? Nem hiszem... NEm. Biztos nem. Lehet hogy egy régi osztálytárs... Vagy Bella? Nem. Bella is 70-es...
Másnap az iskolában inkább Fannit kérdeztem meg... És meglepi! Azt mondja valami ilyesmi volt az is ami őt hívta... szóval most filózom, rácsörgessek? De mivel egyrészt fukar vagyok, ( minek menjen el a pénzem marhaságokra ) másrészt meg nem akarok idegeskedni, inkább nem nyúlok a telefonomhoz.
Majd még jött egy hívás...Nem vettem fel, nem vagyok hülye...
Nem foglalkoztam a dologgal. Hogy eltereljem a figyelmem leültem gitározni, majd csináltam végre pár képet magamról, mert meg kellene változtatni a képemet Facebookon. Sok béna lett... majd tíz perc múlva sikerült két jót csinálni. Szóval úgy ennyi... azért remélem hogy tényleg nem azok hívtak mindegy. Nem leszek hajlandó utánajárni.
2011. január 21., péntek
Felismerés:
Ma voltam igazán dühös. Vicces, hogy az egész nem velem történt. De nem ugrok bele a részletekbe. A lényeg:
Kerekes Kristóf, az osztálytársam ( mert már nm tekintem másnak ) szörnyű dolgokat tett. A miskolci haverjainak mindent kitálalt Fanniról, aki nem érdemelné meg ezt, és még idiótább dolgokat terjesztett róla ( sikerült ágyba bújnia vele stb. ). Szóval, ezen igazán aztán szörnyedtem el amikor ez történt:
Fanni már mindent elmesélt. Az elejétől a végéig a történteket, hogy azok a haverok zaklatták és a többi... Az udvaron mondta el mindezt, és miután a terembe mentünk senki nem volt ott szóval még tudtunk beszélni odabent is. És ezt mondta:
- Téged is ok nélkül le "Emo"-z, és nem ismer rendesen azt csak ő állítja hogy a barátod. Nem tudja miért teszed ezt, igazán én sem tudom, de próbállak megérteni, és végignéztem ahogy átváltoztál. De megértelek, mert ha neked ez a jó, én így is elfogadlak.
Fanni, most tekintelek igazán barátnak. Igaz barát vagy mert kiállsz mellettem. Eddig is legjobb barátként tekintettem rád, de most nem tudom leírni mit érzek. Tudom hogy nehéz eset vagyok, de te ezt elnézed nekem. Tudom hogy Karola is ezt csinálja, rá is így tekintek. De... ez olyan jól esett. Komolyan.
Át kellett hogy öleljelek, és te viszonoztad az ölelésem. Örökké tarthatott volna a pillanat, de tudtam, ha ezt teszem akkor sírni fogok. Nem nyálasságból, nem szokásom a sírás, de ez felemelő pillanat volt.
Kristófot csak sajnálni tudom hogy elhalaszt egy ilyen barátságot. Hogy elvesztett téged. De megérdemli. Imádkozom azért hogy ezt olvasd el, és azt akarom hogy ezeket vedd tudomásul. Jobb barátot nem kívánhat az ember. Te és Karola értetek meg igazán. Ezt gondolom. És remélem, hogy ez így is marad. Mert én nem akarlak elveszíteni. Tudd meg, hogy nem érdekes Kristóffal foglalkozni. Tényleg csak bánhatja hogy már nem érzel iránta semmi mást, csak gyűlöletet.
Kerekes Kristóf, az osztálytársam ( mert már nm tekintem másnak ) szörnyű dolgokat tett. A miskolci haverjainak mindent kitálalt Fanniról, aki nem érdemelné meg ezt, és még idiótább dolgokat terjesztett róla ( sikerült ágyba bújnia vele stb. ). Szóval, ezen igazán aztán szörnyedtem el amikor ez történt:
Fanni már mindent elmesélt. Az elejétől a végéig a történteket, hogy azok a haverok zaklatták és a többi... Az udvaron mondta el mindezt, és miután a terembe mentünk senki nem volt ott szóval még tudtunk beszélni odabent is. És ezt mondta:
- Téged is ok nélkül le "Emo"-z, és nem ismer rendesen azt csak ő állítja hogy a barátod. Nem tudja miért teszed ezt, igazán én sem tudom, de próbállak megérteni, és végignéztem ahogy átváltoztál. De megértelek, mert ha neked ez a jó, én így is elfogadlak.
Fanni, most tekintelek igazán barátnak. Igaz barát vagy mert kiállsz mellettem. Eddig is legjobb barátként tekintettem rád, de most nem tudom leírni mit érzek. Tudom hogy nehéz eset vagyok, de te ezt elnézed nekem. Tudom hogy Karola is ezt csinálja, rá is így tekintek. De... ez olyan jól esett. Komolyan.
Át kellett hogy öleljelek, és te viszonoztad az ölelésem. Örökké tarthatott volna a pillanat, de tudtam, ha ezt teszem akkor sírni fogok. Nem nyálasságból, nem szokásom a sírás, de ez felemelő pillanat volt.
Kristófot csak sajnálni tudom hogy elhalaszt egy ilyen barátságot. Hogy elvesztett téged. De megérdemli. Imádkozom azért hogy ezt olvasd el, és azt akarom hogy ezeket vedd tudomásul. Jobb barátot nem kívánhat az ember. Te és Karola értetek meg igazán. Ezt gondolom. És remélem, hogy ez így is marad. Mert én nem akarlak elveszíteni. Tudd meg, hogy nem érdekes Kristóffal foglalkozni. Tényleg csak bánhatja hogy már nem érzel iránta semmi mást, csak gyűlöletet.
2011. január 16., vasárnap
2011. január 7., péntek
Új Élet:
Lehet hogy már senki sem olvassa... fogalmam sincs, de le kell írnom. Az utóbbi napok annyira az agyamra mentek...
Annyian rám támadtak mostanában az iskolában is. Mindig találtak valami kifogásolni valót, amiért beszólhatnak. Ott volt, amikor a telefonomat szólta le a drága osztálytársam, és akkor már tényleg tele volt a hócipőm, mert az volt a harmadik nap folyamatos csesztetés. Őszintén Áron arcába tudtam volna ordítani: Tényleg annyira vicces hogy egyeseknek nincs pénze új telefonra?! Különben is csak zenehallgatásra használom semmi másra, annyira nem érdekel hogy érintőképernyős-e. Kis probléma volt igaz, de akkor már tényleg bennem volt minden fáradság. Nem csak az iskolában kaptam, hanem családomtól is folyamatosan kaptam a pofonokat. Az milyen hogy a saját apám lehazugozik mindenki előtt? Mondhatom az is jól esett... Teljesen mindegy. A lényeg hogy elegem volt. És kész. Ahogy elmerültem, ebben a szomorú, fekete tengerben, tele fájdalmas hullámokkal... a kérdések gyűlni kezdtek bennem: Miért voltam boldog nyáron? Miért tudnak többen szeretni, és én miért nem vagyok szerelmes? Hisz' olyan jó lenne ha valakire támaszkodhatnék... És miért boldog mindenki, miért változtam annyit?
Ma is, amikor Fanni elkezdte mondani hogy Jared Leto jobban néz ki mint Synyster, sokkal jobban. Miért kell ezt csinálni? Semmit nem szóltam be az ő "bálványára" akkor engem miért kell...? Jarednek unalmasak szerintem a számai, nem kemények, nem ért el annyi mindent mint Synyster... és még sorolhatnám... miért kell mindenemet összerombolni? Miért... Mert én, drágáim, egyáltalán nem a külsőre megyek. Én nem is szerelmes vagyok, hanem tisztelem Synyster-t. Komolyan. Nem érdekel hogy néz ki, vicces romantikus, ügyes, oké. De mennyi mindent elért az életében? Minden céljáért megküzdött, az apja felnéz rá. Én ezért tisztelem. De miért kell a "barátoknak" is belém kötni? És megint itt a miért... Utálom ezt az életet. Ha itt hagyhatnám, annyival könnyebb lenne... De nem szabad... még nem. Mert semmi sem vált valóra. És azt akarom hogy áttörhessek ezen a tengeren. Hogy kijussak innen, levegőt kaphassak, és valami megértést. De ha jól nézem az még vár egy kicsit. És remélem nem sokáig...
Annyian rám támadtak mostanában az iskolában is. Mindig találtak valami kifogásolni valót, amiért beszólhatnak. Ott volt, amikor a telefonomat szólta le a drága osztálytársam, és akkor már tényleg tele volt a hócipőm, mert az volt a harmadik nap folyamatos csesztetés. Őszintén Áron arcába tudtam volna ordítani: Tényleg annyira vicces hogy egyeseknek nincs pénze új telefonra?! Különben is csak zenehallgatásra használom semmi másra, annyira nem érdekel hogy érintőképernyős-e. Kis probléma volt igaz, de akkor már tényleg bennem volt minden fáradság. Nem csak az iskolában kaptam, hanem családomtól is folyamatosan kaptam a pofonokat. Az milyen hogy a saját apám lehazugozik mindenki előtt? Mondhatom az is jól esett... Teljesen mindegy. A lényeg hogy elegem volt. És kész. Ahogy elmerültem, ebben a szomorú, fekete tengerben, tele fájdalmas hullámokkal... a kérdések gyűlni kezdtek bennem: Miért voltam boldog nyáron? Miért tudnak többen szeretni, és én miért nem vagyok szerelmes? Hisz' olyan jó lenne ha valakire támaszkodhatnék... És miért boldog mindenki, miért változtam annyit?
Ma is, amikor Fanni elkezdte mondani hogy Jared Leto jobban néz ki mint Synyster, sokkal jobban. Miért kell ezt csinálni? Semmit nem szóltam be az ő "bálványára" akkor engem miért kell...? Jarednek unalmasak szerintem a számai, nem kemények, nem ért el annyi mindent mint Synyster... és még sorolhatnám... miért kell mindenemet összerombolni? Miért... Mert én, drágáim, egyáltalán nem a külsőre megyek. Én nem is szerelmes vagyok, hanem tisztelem Synyster-t. Komolyan. Nem érdekel hogy néz ki, vicces romantikus, ügyes, oké. De mennyi mindent elért az életében? Minden céljáért megküzdött, az apja felnéz rá. Én ezért tisztelem. De miért kell a "barátoknak" is belém kötni? És megint itt a miért... Utálom ezt az életet. Ha itt hagyhatnám, annyival könnyebb lenne... De nem szabad... még nem. Mert semmi sem vált valóra. És azt akarom hogy áttörhessek ezen a tengeren. Hogy kijussak innen, levegőt kaphassak, és valami megértést. De ha jól nézem az még vár egy kicsit. És remélem nem sokáig...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)