Új Élet:

Lehet hogy már senki sem olvassa... fogalmam sincs, de le kell írnom. Az utóbbi napok annyira az agyamra mentek...
 Annyian rám támadtak mostanában az iskolában is. Mindig találtak valami kifogásolni valót, amiért beszólhatnak. Ott volt, amikor a telefonomat szólta le a drága osztálytársam, és akkor már tényleg tele volt a hócipőm, mert az volt a harmadik nap folyamatos csesztetés. Őszintén Áron arcába tudtam volna ordítani: Tényleg annyira vicces hogy egyeseknek nincs pénze új telefonra?! Különben is csak zenehallgatásra használom semmi másra, annyira nem érdekel hogy érintőképernyős-e. Kis probléma volt igaz, de akkor már tényleg bennem volt minden fáradság. Nem csak az iskolában kaptam, hanem  családomtól is folyamatosan kaptam a pofonokat. Az milyen hogy a saját apám lehazugozik mindenki előtt? Mondhatom az is jól esett... Teljesen mindegy. A lényeg hogy elegem volt. És kész. Ahogy elmerültem, ebben a szomorú, fekete tengerben, tele fájdalmas hullámokkal... a kérdések gyűlni kezdtek bennem: Miért voltam boldog nyáron? Miért tudnak többen szeretni, és én miért nem vagyok szerelmes? Hisz' olyan jó lenne ha valakire támaszkodhatnék... És miért boldog mindenki, miért változtam annyit?
 Ma is, amikor Fanni elkezdte mondani hogy Jared Leto jobban néz ki mint Synyster, sokkal jobban. Miért kell ezt csinálni? Semmit nem szóltam be az ő "bálványára" akkor engem miért kell...? Jarednek unalmasak szerintem a számai, nem kemények, nem ért el annyi mindent mint Synyster... és még sorolhatnám... miért kell mindenemet összerombolni? Miért... Mert én, drágáim, egyáltalán nem a külsőre megyek. Én nem is szerelmes vagyok, hanem tisztelem Synyster-t. Komolyan. Nem érdekel hogy néz ki, vicces romantikus, ügyes, oké. De mennyi mindent elért az életében? Minden céljáért megküzdött, az apja felnéz rá. Én ezért tisztelem. De miért kell a "barátoknak" is belém kötni? És megint itt a miért... Utálom ezt az életet. Ha itt hagyhatnám, annyival könnyebb lenne... De nem szabad... még nem. Mert semmi sem vált valóra. És azt akarom hogy áttörhessek ezen a tengeren. Hogy kijussak innen, levegőt kaphassak, és valami megértést. De ha jól nézem az még vár egy kicsit. És remélem nem sokáig...