Megérzés:

Szerintem mindenki megemésztette az előző bejegyzést. Nos, igen, eléggé későn írom, bár igaz tegnap történt, de azért ott vagyok a megérzés terén.
 Szóval:

Én még nagyban aludtam vasárnap 11-kor. Oké, mindenkinek belefér egy kis hajnalig tartó bulizás, nem beszélve arról hogy ugyanezt csináltam még aznap is, nem érdekes. Szóval már kezdtem ébredezni ( túlzás de egyszer már félig kinyitottam a szemem ). A telefon mint egy állat bömbölni kezd ( megjegyeztem hogy halkabbra kell állítani a csengőhangom, főleg mivel nem egy lassú, nyugis kis szám... ). Jó, szitkozódom egy kicsit, megnézem a képernyőn a számot. Soha az életben nem láttam! Esküszöm! Ráadásul így kezdődött: 0620... egy olyan ismerősöm sincs szerintem akinek 20-as a száma... vagy van de véletlenül kitöröltem. Nemérdekes. Először Karolára gyanakodtam, de szerintem még ő is aludt akkor ( valljuk be még jobban tud aludni mint én ;) ). De ő 30-as... Tanakodom...felvegyem? Ne vegyem? Végül az utóbbi győz, és én alszom tovább. Egy óra múlva, mikor sikerül felöltöznöm stb. eszembe jut: és ha azok voltak akik Fannit hívogatták? Nem hiszem... NEm. Biztos nem. Lehet hogy egy régi osztálytárs... Vagy Bella? Nem. Bella is 70-es...
 Másnap az iskolában inkább Fannit kérdeztem meg... És meglepi! Azt mondja valami ilyesmi volt az is ami őt hívta... szóval most filózom, rácsörgessek? De mivel egyrészt fukar vagyok, ( minek menjen el a pénzem marhaságokra ) másrészt meg nem akarok idegeskedni, inkább nem nyúlok a telefonomhoz.
 Majd még jött egy hívás...Nem vettem fel, nem vagyok hülye...
 Nem foglalkoztam a dologgal. Hogy eltereljem a figyelmem leültem gitározni, majd csináltam végre pár képet magamról, mert meg kellene változtatni a képemet Facebookon. Sok béna lett... majd tíz perc múlva sikerült két jót csinálni. Szóval úgy ennyi... azért remélem hogy tényleg nem azok hívtak mindegy. Nem leszek hajlandó utánajárni.