Vég:

 Azt hiszem hogy ez lesz az utolsó bejegyzés. Remélem mindenki elolvassa. Sok mindent fogok most leírni.
 Először kezdjük a jelennel:
 Őszintén reménykedtem benne hogy talán Fanni bocsánatot kér a naplós ügy miatt. Nem hiszitek el, de még mindig szarul esik. Komolyan. Tisztára köcsög dolog. Mikor valamelyik nap bejelentkeztem MSN-re, láttam hogy van egy üzenetem, amit akkor írtál, mikor nem voltam itthon.Valami olyasmit mondtál, hogy sose fogod lefikázni azt amit hallgatok és hogy szereted a mit tudom én melyik bandát ( amibe belehallgattam, és szerintem kissé komolytalan ). Komolyan azt hittem hogy bocsánatot kérsz. De szerintem neked ez nem jutott el a tudatodig: SZARUL ESETT!!! És még mindig azt mondom hogy nem akarok összeveszni csak jobban meglennék veled ha valami "bocsánat" félét odalöknél nekem. Csak ha lehet legyen őszinte... Ennyit a jelenről.
 A jövőről:
 A minap láttam az egyik adón 2012-ről egy dokumentumfilmet. Sose hittem ebben a hülyeségben, miszerint vége lesz a világnak. Ostobaságnak tartottam. De amit ott mondtak elgondolkodtam: Mi lesz ha tényleg mindennek vége? Ha... ha nem lesz esélyem az álmaimat valóra váltani? Mert addigra biztosan nem leszek készen arra, hogy valóra váltsam. Ha jól becsülöm, kb. 2015/16 lesz az az év, mikor a talpamon állhatok, és elkezdhetem tervezgetni a jövőmet. Addig is fejlődnöm és készülnöm kell. De ha erre nem kapok esélyt... akkor én összerogyok. Mert ez tényleg nehéz út, amit választottam. Persze nem árulom el, mert nem akarom hogy kiröhögjetek. Ezt őszintén senki sem tudja. Tudom, mindenki azt hiszi hogy Synyster-hez van köze, de az csak egy részlet. És nem az hogy járjunk. Semmi köze a szerelemhez. Csak... csak részlet.
 Mi lesz ha mindenki összeomlik? Mi lesz ha meghalunk? Nem a Haláltól félek... csak... akkor sok olyan ember meghal akiket szeretek. És sokaknak esélyük sem lesz felnőni. Milyen igazságtalan az élet az ilyen jelentéktelen apró pontokkal, mint mi.
 Csak ennyit akartam. Még mindig gondolok arra, hogy talán kapok egy bocsánatkérést. Komolyan nem lenne nehéz. Szerintem. Én is simán megtenném ha erről lenne szó. Egy barátról.
 Mindenki reménykedik. Én is. És Ti is. Tudom.
 Az utolsó mondatokat nehéz leírnom. És lehet hogy Nektek is nehéz olvasni őket. Nem tudom. A lényeg, hogy nem akarom hogy bárkinek összetörjön bármely álma. Mert reménykedni is merni kell...