Mikulás:

 Hülyeség ezt leírnom, de természetesen tudom hogy nem létezik ( bár egyik volt-osztálytársam köti az ebet a karóhoz, miszerint ő látta az igazit valahol külföldön ). Az iskolai hangulatról beszélek, meg az ajándék átadásról, vagy minek lehetne mondani. Szóval nekem Dani, a foci-mániás osztálytársamnak kellet vennem valamit 1000-2000 Ft- között. Most őszintén hol találsz a kínain kívül valami jó focis cuccot ilyen áraknál? Szóval egy bögre plusz édesség lett a vége ( nem akarok anyagias lenni de a bögre is 1400- volt, szóval meg van az ár ).
 Én, ahhogy erősködtem Fanninak hogy had' menjek el vele ajándékot, folyton azt mondta hogy az annyával akar menni. Csak én vagyok olyan hülye, természetesen hogy nem jöttem rá; engem húzott. Így alig bírtam visszafogni a nevetésem. Sok csoki; meg ami az én ízlésemnek "megfelel" rózsaszín puha zokni ( minddig így hívom azt a vastag és bolyhos zoknit... fogalmam sincs miért, bár találó). Amikor megláttam azt hittem hogy vesz megint egy gyerek-fogkefét mint névnapomra. De valamit csak újítottunk.
 Angolra levelet kellett írni, és én ( meglepetés! ) Synyster-nek címeztem, és "love" az utolsó szó. Hát de mit is várnánk tőlem? Egy hét után végre kiosztotta a leveleket, és mikor én jöttem vártam hogy mondja a tanár:
 - Ki az a Synyster?- Selytettem hogy ezt fogja mondani.
 És mellékesen meg is jegyezte. Na itt nagyon mosolyogtam, és láttam hogy Vera is. Hiszen még egy olyan név hogy Synyster nincsen ( nem csoda hiszen egy részeg este eredménye volt ez a név ). Szóval összességében jó volt ez a nap.
 Csak tegnapelőtt ( azt hiszem, de lehet hogy az előtt ) itt volt a "nagymamám", mert mindig itt van hogy a húgomat hülyítse a baromságaival ( gügyög, folyton ölbe hordozza stb. ). Anyám mikor munkából befutott találkozott  egy barátnőjével és behívta. Épp az én okos-ügyes-tökéletes ( mert mindenki ezt állítja a kis dagiról ) hugicámat lesik, mikor anyám barátnője megkérdezi "nagyanyámtól":
 - Első unoka?
 -Igen- nagyban mosolyog ölében a gyerekkel. Gondoltam rá hogy drámai kivonulást rendezek, de nem vagyok az a picsogós féle. Csak tűröm. De hát szarul esik az embernek! Ma is a fejéhez tudnám vágni hogy milyen az első unoka. De most mit basztassam? Nem akarom hogy utána rám száljon, csak azt akarom hogy attól hogy lett ez a kis poronty vegyenek rólam is tudomást. Kiskorában apámmal is ezt csinálta. Sosem szerette annyira mint az öccsét ( és valljuk be, apu a sarkára állt és bírta, ő tényleg ember a talpán, míg Krisztián... hát kicsit szétesett... jó fej meg minden csak picikét szerencsétlen). Ezért nézek fel rá. Több éven keresztül tűrte hogy az egész család ( ami ez esetben nem kevés személy ) őt basztatja. Mígnem amint 18 lett lelépett otthonról. És mindent megcsinált. Persze az anyja mindig azt mondja hogy nem tesz különbséget a két gyereke között. Hagyjuk már. Konkrétan csak  ennyi történt, semmi több. És boldog Mikulás- Karácsonyt mindenkinek!