Lehet hogy nyálas lesz. De mindazoknak köszönöm akik mellettem állnak. Most csak azokat írom akikről tudom hogy olvassák a blogot. Köszönöm:
1., Gyapinak:
Hogy mindig sikerül az embert megnevettetned, hogy mindig észreveszed hogy valakinek rossz kedve van, és -szerintem- kötelességednek érzed hogy mindig mosolyogjunk. És ez az amit mindenki megköszön. És hát nélküled ez az egy hát a suliban szörnyű volt. Gondolom ez is mindenkinek.
2., Karolának:
Hogy rád mindig lehet támaszkodni. És hiába vannak rossz napjaink Te segítesz nekünk. És mellettünk állsz természetesen. Mert tudod hogy neked is vannak olyan napjaid amikor sehova sem akarsz menni, és ha nekünk van ilyen érzésünk igyekszel azt enyhíteni.
3., Fanninak:
Mit is kezdhetnénk a mi fogmosás-mániás barátunk nélkül? Esküszöm hogy neked is van annyi hülyeséged mint Gyapinak, és hát valljuk be nem tartod őket magadban. A mosolyt ugyanúgy odacsalod az ember arcára, és csak annyiból tudlak leszólni hogy nem haladsz azzal a történettel amit írsz!
4., Bellának:
Hiába hagytalak utolsónak, Te vagy az akivel órákat tudok beszélgetni. Mindenről lehet veled dumálni, és egyszer volt egy kb. 3 órás beszélgetésünk és még akkor sem fogytunk ki a mondandóból. És persze kísértetiesen hasonlítunk. Te vagy az akinek bármit el lehet mondani. És Téged is csak azzal szóllak le hogy haladhatnál a történettel! ( persze tudom hogy sok a dolgod nyolcadikra ).
Sokat írhatnék még. De itt van az hogy kit miért szeretek. És valóban így van. És remélem így is marad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése