Hiány:

Hiány olyan szinten hogy az embernek sírni van kedve egész nap. Hiány annyira fájdalmasan hogy az embernek nem akaródzik megjelenni mások előtt. Elmegy az életkedv, minden pozitív érzelemmel együtt.
 Unom már hogy nincs mellettem senki akire támaszkodhatok. Aki szeret, vicces és valóban velem akar lenni. Az önbecsülésem az is sújtja hogy az osztályban mindenki azzal jön hogy "olyan csúnya vagy", "mit akarsz mellek nélkül" stb. És így az is eszedbe jut hogy minek próbálkozni bárkinél is. És odajutottam hogy nem tudok szeretni. Nincs olyan aki... valóban érdekelne. A naplómban nincsenek már újabb szavak mióta Fanni beleolvasott. Nem nyújt nagy örömet hogy beleírok. Úgy érzem mintha... ha beleírok azt érzem hogy azt Fanni egyből megtudja, hiába nem olvas bele. A lényeg hogy újból szeretni akarok... csak nincs kit. Facebookon mindenkinek ki lett írva hogy "kapcsolatban". Mindenki boldog. Csak én nem, mert nincs olyan külsőm ami bárkit is érdekelne. Mert lassan már senki sem nézi a belsőt. Drága Kristóf is lecigányoz a hátam mögött. Ezt is úgy kellett megtudnom hogy Karola elárulta. "Ne barátkozz Kristóffal mert cigánynak tart és nem bír téged". Ez történt reggel, és az órán éreztem hogy könnyes a szemem. Azt sikerült megakadályoznom hogy végig csurogjanak az arcomon, de többet nem. Biosz előtt mikor Fanni, Gyapi és Karola látták hogy valami nincs velem rendben annyira jól esett hogy vannak barátaim. Annyira könnyű volt titeket átölelni és el akartam sikoltani magam hogy szeretlek titeket. Hogy segítetek, és ennek örülök. Hogy ti valóban mellettem álltok. Ez így olyan jó.
 Kristóf azóta - mellékesen- hozzám vágta hogy "bocsánat", de mint mindig ő is csak azt akarta megkérdezni hogy Fannitól bunkóság lenne-e MSN-en bocsánatot kérni. Most miért engem kell nyaggatni azzal hogy hogyan kérj bocsánatot? Nyilvánvaló hogy utálsz, Karola is elmondta, de ha nincs kivel beszélni akkor lehet engem basztatni Fannival. Mert te mindig róla beszélsz. Tudom hogy csak barátként tekintesz rá, de az embernek elege lesz abból hogy másnak istenítik a külsejét, te meg csak a rossz hozzászólásokat kapod.
 A lényeg az, hogy unom hogy egyedül kell élnem... Hogy a barátokon meg a család nélkül nincsen senkim... És ezen még az sem javít, hogy a tesitanár folyamatosan azt hajtogatja "jöjjek össze megint Mátéval". Az kinek lenne jó? Máténak annyiból hogy dicsekedhetne hogy van valakije. Köszi szépen. Nekem... nincs szükségem ilyenre... szeretnék csak egy komolyabb kapcsolatot, ami talán két hónapig minimum tart. Mert amikor volt egy ilyen az nagyon is hogy jó volt. De én csak egy valakire nézek úgy, aki valóban vicces, kedves, és kifogástalanul jól néz ki. De nála sincs semmi esélyem. Meg senkinél. Mert ha már az iskolában tartanak olyan szinten rondának hogy... nem lehet kibírni azt amit naponta csinálnak. Naponta több ilyet kell elszenvednem. Mátétól, Balázstól és még jó pár embertől. ( tőled is Kristóf! ). Egy cseppnyi önbecsülés ne maradt bennem, csak egy valakit szeretnék, aki engem is szeret. Csak... nem hiszem hogy olyan bárhol is adódna.
 És ilyenkor forog az emberben az, hogy egyedül szomorúan fog meghalni...