Olyan furcsa. Most hogy belegondolok miért vesztem össze Ricsivel. Hogy miért robbantottam ki akkora vitát. Most gondoltam bele igazán. És a válasz olyan meghökkentő. Bár igen egyszerű. Azért csináltam hogy semmi se kössön vissza a múltamhoz. Azokhoz a boldogabb perceimhez. Valamiért már nem akarok rájuk emlékezni, vagy úgy viselkedni. És ő is ahhoz a múlthoz tartozott. És nem akartam hogy emlékeztessen akármire is amit el akarok felejteni. Annyira le hangolja az embert valamiért ha visszagondol a hülyeségeire. Mert nem szerettem azt az énemet. Olyan nyámnyila voltam, bár az igaz hogy hangos is egyben. Ezen is változtatni akartam. Nem szerettem hogy tele voltam érzelemmel. Hogy szerelmes voltam. Furcsa mert mostanság senki sem tetszik. Senkire sem gondolok úgy. És ami furcsa hogy... rájöttem azért tudtam elfelejteni olyan könnyen Mátét is... Mert emlékszem hogy csak szánalmomból, nem is. Nem akartam megbántani. Igen ezért mondtam neki hogy járjunk. És bíztam abban hogy ha most még nem is de majd pár nap múlva szerelmes leszek belé. Nem igazán sikerült úgy szívből beleszeretnem. Bár volt amikor igenis hogy szerettem. De még az sem volt olyan erős. És ha belegondolok mindenki mondta nekem hogy jó végre hogy boldognak látnak... na igen jó színésznő lennék mert mindig mosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne legyen gyanús senkinek. Mindig ezt csináltam. Amikor másokkal együtt mentünk el valahová, akkor is.
 És Ricsivel is azért toltam ki, azért voltam vele szemét mert a múltamhoz tartozott. És erről ő nem tehet. És tényleg hibás vagyok. De annyira dühös voltam az ostobaságomra. És ezt hogyan is mondhatnám meg neki? Sehogy. Szerintem örökre így maradunk összeveszve. Igaz egy ember mondott nekem szörnyű dolgokat a jövőmről. Meg a jelenről. És teljesen igaza van. Szörnyű hogy mire vagyok képes. De ezt inkább nem mondom el mert úgyis mindenki hülyének nézne meg hosszú is lenne ezt leírni. Ezért van annak a piros füzetbe írva. Mert azt senki sem látja csakis én. És végül is én nem nevetem ki magamat. De mit tehetek most azokkal a régi barátokkal? Igaz utálom ha az egyik nyolcadikos gyerek aki történetesen az egyik osztálytársam bátyja beszólogat, ezért tőle tuti hogy nem kérek bocsánatot.
 Viszont Ricsi sem teljesen tiszta. Mert azzal a sok csesztetéssel ( amit nem biztos hogy direkt csinált csak az volt ) az őrületbe kergetett. És természetes hogy az agyamra ment. Ezért most ezt a viselkedést kéne félbehagynom? Megint megpróbálni mindent újból kezdeni? igazán nehéz lenne. Csak sok embernek az ismerőseim köréből ( és itt megint nem az osztályról beszélek ! ) nem felelek meg. Tudom hogy furcsa hogy ma 3 bejegyzést is írtam de mindig később jött rám az írhatnék mert valahogy unatkoztam és kedvet kaptam hozzá. Szóval lehet hogy most majd kevesebbet írok a mai beszédes kedvem miatt.