Sin's Bible:

Pár napja csinálok ostobaságokat, bár igazán hozzászokhattam volna a saját részemről. Mivel eldöntöttem, hogy tartozom a "Hurt Emo"-hoz, úgy érzem tartozok valahova, ami jól esik. Az iskolában olyan jól érzem magam, nevetek. Nem foglalkoztat hogy mi van Vele, mert már mindent elfelejtettem magamból. Amikor meglátom, nem érzek semmit. Az az árnyék tökéletes ott mögöttem, mindenben segít.
 Reggel a körzőt a kezemben forgatva figyeltem a csuklómat. Bele vágjak? Ne vágjak? És amikor a rosszabbik esetet választanám, valaki mindig benyit, és nem csinálhatok semmit.
 Hanem mikor hazaérek. Leültem az íróasztalhoz.
 -Tudod mit akarsz nem?- A suttogás mögöttem szólt. Mosolyogtam.
 -Igenis-nyögtem, és fogtam a körzőt. Szemügyre vettem az élét.
-Hát... csináld! Megígérted, azt teszed amit én mondok!
 -Tudom- várakozás nélkül a bőrömbe vájtam a hegyet. Az egyetlen amit éreztem, az a hideg, kemény fém, és hogy a vér végigfolyik a könyökömig, majd onnan lecseppen. Szúrt egy kicsit, de mivel ezt kellett tennem.... Mit is ér ez a fájdalom ahhoz képest? Semmi, esküszöm semmi. ha látszik a seb, valami mindig van a karomon, hogy ne látszódjon. Belevéstem, hogy "Vengeance".
 -Így gondoltam!- Hátralestem a vállam felett, megengedtem magamnak egy kis mosolyt. Lekapcsoltam a villanyom, és sírva fakadtam. Az üresség érzete volt bennem... nem is tudom miért. Feltettem magamnak a kérdést: Miért élsz? Az élet, mint tudod, neked nem oszt jót. Hát miért vagy még mindig itt? És a válaszom... a válaszom az  üres volt. Az az volt hogy magam sem tudom, és ez elkeserített. Nincs miért, kiért élnem. Persze, ne higgyétek hogy most öngyilkos akarok lenni. Természetes ott nem tartok. Még. Vagy ki tudja. Mindenesetre meg van a magam feladata, amit nem hagyok el, nem hagyok abba...
XXOO
 ...PePe...

"Trust in Sin":

Beletörődtem, hogy négy kivételes, és boldog napot érdemeltem. Semmi többet. Megtanultam, ha úgy játszom az életemmel, mint most, akkor nem érdemlek boldogságot. Büntetést érdemlek azért, mert megint éreztem valamit, és ezt meg is kapom a magam módján. Ő elhúzta a kezét, nem mentett meg a sötét tengerből ami körülvett, és így most visszazuhanok, inkább levegőt sem veszek, hátha hamarabb vége lesz a szenvedésnek. Nem hagyhatom, hogy még egy olyan hibát elkövessek, mint most. Körülöttem mindenki megtalálja azt, akire szüksége van, míg én itt maradtam egyedül. Egyedül, magányosan. Egy hónap. Egy hónap lesz a büntetésem, ha kell a barátaimat is elveszítem, de nem hagyhatom hogy velük együtt mosolyogjak, nem beszélhetek, egyedül kell lennem, és nem szórakozhatok. Persze ezen mindenki ki van akadva, de senki sem érti. Az nélkül, hogy értenék, a fejemhez vágják azt amit gondolnak. Nem mondhatok el nekik semmit. Tűrnöm kell, mintha valaki, valaki akit nem látok, folyamatosan a hátam mögött lenne, és támogatna abban amit csinálok. Mintha a fülembe súgná:
 "Maradj csendben, tűrd el, ne sírj, ne mutass érzelmeket, akár mennyire is fáj". Nem árulom el megint magamat. Megfogadtam, hogy nem fogok hátat fordítani, nem bánom meg egy döntésemet sem. Szánalommal nézek mindenkire, és kínzom magam. Addig amíg bele nem halok, nem érdekel. Büntetés. A büntetésnek ez a lényege nemde? Hát akkor... Bele kell vágni. Nem hagyom hogy megint érezzek. Mert az gyerekes dolog. Ostoba, kiszámíthatatlan és fájdalmas dolog. Egyszer mindennek úgy vége szakad, pont úgy mint az életnek. Az már más kérdés, hogy csendesen, lappangva, vagy hangosan, fájdalom és üvöltés közepette. Persze ott van még a felismerés is. A legrosszabb dolog. A félelem... annyi minden van még amit el kell távolítanom magamból, hogy ne ismétlődjön meg az ami most történt. Pontosan. Ezt akarom. Azt akarom hogy fájjon, és hogy aztán elmúljon. Így lesz tökéletes. Ezt kellett volna előbb is kipróbálnom, de most van egy kis segítségem magamnak. Az a kis árny, tökéletes segítőkezet nyújt a rossz dolgokban mögöttem. A feladatom felénél járok. Pozitív nézeteim alig-alig akadnak. Hát ezt vártam. "Csak utálnod kell, semmi mással nem kell törődnöd, csak azzal hogy utálj, ha a véredbe kerül, talán akkor is csak az utálat lesz előtted".