Beletörődtem, hogy négy kivételes, és boldog napot érdemeltem. Semmi többet. Megtanultam, ha úgy játszom az életemmel, mint most, akkor nem érdemlek boldogságot. Büntetést érdemlek azért, mert megint éreztem valamit, és ezt meg is kapom a magam módján. Ő elhúzta a kezét, nem mentett meg a sötét tengerből ami körülvett, és így most visszazuhanok, inkább levegőt sem veszek, hátha hamarabb vége lesz a szenvedésnek. Nem hagyhatom, hogy még egy olyan hibát elkövessek, mint most. Körülöttem mindenki megtalálja azt, akire szüksége van, míg én itt maradtam egyedül. Egyedül, magányosan. Egy hónap. Egy hónap lesz a büntetésem, ha kell a barátaimat is elveszítem, de nem hagyhatom hogy velük együtt mosolyogjak, nem beszélhetek, egyedül kell lennem, és nem szórakozhatok. Persze ezen mindenki ki van akadva, de senki sem érti. Az nélkül, hogy értenék, a fejemhez vágják azt amit gondolnak. Nem mondhatok el nekik semmit. Tűrnöm kell, mintha valaki, valaki akit nem látok, folyamatosan a hátam mögött lenne, és támogatna abban amit csinálok. Mintha a fülembe súgná:
"Maradj csendben, tűrd el, ne sírj, ne mutass érzelmeket, akár mennyire is fáj". Nem árulom el megint magamat. Megfogadtam, hogy nem fogok hátat fordítani, nem bánom meg egy döntésemet sem. Szánalommal nézek mindenkire, és kínzom magam. Addig amíg bele nem halok, nem érdekel. Büntetés. A büntetésnek ez a lényege nemde? Hát akkor... Bele kell vágni. Nem hagyom hogy megint érezzek. Mert az gyerekes dolog. Ostoba, kiszámíthatatlan és fájdalmas dolog. Egyszer mindennek úgy vége szakad, pont úgy mint az életnek. Az már más kérdés, hogy csendesen, lappangva, vagy hangosan, fájdalom és üvöltés közepette. Persze ott van még a felismerés is. A legrosszabb dolog. A félelem... annyi minden van még amit el kell távolítanom magamból, hogy ne ismétlődjön meg az ami most történt. Pontosan. Ezt akarom. Azt akarom hogy fájjon, és hogy aztán elmúljon. Így lesz tökéletes. Ezt kellett volna előbb is kipróbálnom, de most van egy kis segítségem magamnak. Az a kis árny, tökéletes segítőkezet nyújt a rossz dolgokban mögöttem. A feladatom felénél járok. Pozitív nézeteim alig-alig akadnak. Hát ezt vártam. "Csak utálnod kell, semmi mással nem kell törődnöd, csak azzal hogy utálj, ha a véredbe kerül, talán akkor is csak az utálat lesz előtted".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése