Dobogott a szívem. Istenem, nemsokára elengedem magam, nem vállalok felelősséget magamért, vagy azért amit teszek, csak a testi élvezetnek adom át magam. Igen, ez kell nekem. A péntek.
Nos igen, de mi van, ha ezt is elszúrod? Te! Te szúrtad el megint... Felhánytorgattad nekem a múltat, minden gondolatommal együtt, pont mikor én a csúcsponton álltam a boldogságban.
A hangulat szuper volt, sokan gyűltek össze a koncert miatt, ami csak pár óra múlva kezdődött, szóval a kilátásaim tökéletesek voltak. Veszélyes alakok, ha rájuk nézel, de ha az egyiknek leülsz az ölébe, és édesgeted magadhoz, rájössz, hogy semmi bajod nem lehet. Vagy mégis, de az már későbánat.
A barátnőm otthagyott, azt állítván, hogy egy pillanat és jön, addig én szépen rágyújtottam, beletúrtam a hajamba, a tömegek kémlelve. Hangzavar volt, a zenegép dallamait már fel se ismertem. Ekkor Te bejöttél az ajtón, lenéztél rám vigyorogva és lepattantál a fotelbe.
- Mi újság?- Vigyorogtál és egy pillanatra elkaptad a tekintetem, majd tovább énekelted a zenegéppel együtt a szöveget, mutogatva és hadonászva.
- Itt hagyott mindenki.- Szólaltam meg kislányosan nézve, sajnálkozva.
- Én nem!- Vetettél rám egy pillantást, továbbra is énekelve. Odahúztál az öledbe, de még mindig nem néztél rám. Valamit ki akartam próbálni, a saját káromra... Nevetve csak annyit súgtam a fülébe:'állszopás'. ez egy régi hülyeségünk hogy az állára adok egy puszit. Vagy ilyesmi. Vigyorogva engedte, odanyújtotta az állát, de mire én odaértem, az ajkait találtam a számon. Ne! Ne! NE!!! Késő. Hagytam magam, odahajoltam, hogy végigsimítsak rajtad, a hangod a fejembe visszhangzott, s telhetetlen vágyaimnak próbáltam eleget tenni. Jó volt. Túlságosan is. Abba kell hagynod, hallod! De akármennyire ordítok... Semmi. A testem nem hallgat rám. Beszívtam az illatát, tovább csókolva. Szeretem, hogy megadja nekem ezt. Ő is kihasznál, én pedig örülök neki... Sőt, repes ilyenkor a szívem...
Folytatom.
XXOO
PePe
