Előszó:
Hazugságban éltem. Mostanáig. Mindig is tudni akartam az igazságot. De jobb lett volna nem hallani róla. Túl bonyolult. Ez most más. Nehezebb , fájdalmasabb. És persze veszélyesebb. Kis korom óta ismertem a vérfarkasokat. Ismertem a mondáikat. De én ,ás vagyok. A farkasemberek ideje lejárt az 1500-as években. Az emberek kiirtották őket a félelmük miatt. Akkoriban mindenki babonás volt. Viszont én … vérfarkas vagyok.
Az erdő szélén álltam. Be merek menni, tudom. Az éjszaka sötétje rá nehezkedett a fekete lombokra. A köd mélyen hosszan elnyúlt a fák között. Siettem hogy beérjek a sűrű közepébe. Innen látni fogom a teliholdat. Fényét már megpillantottam. Egy felhő volt az útjában. Nemsokára elmegy előtte. Itt az idő hogy megtudjam ki,és mi vagyok valójában. A Hold kikukucskált a felhő mögül. Megvilágított. Testem reszketni kezdett. Hagytam hogy a tűz átjárja belsőmet. Nem is fájt. Arra figyeltem fel hogy mindent jobban érzékelek. Behunytam szememet. Szippantottam egyet a levegőből. Az erdő másik végében élő néni ibolya illatát is éreztem. Hallottam az emberek sutyorgását a városból. Kinyitottam a szemem. Minden éles volt és világos. Mikor ide jöttem sötétben táncoltak a fák, bokrok. Így viszont fényben pompázott az összes növény ami itt volt. Négy lábon álltam a talajon és a ruhám széttépve hevert mellettem. Másabb volt mint embernek lenni. Zajosabb, mégis nyugodtabb. Ki kell próbálnom magamat. Felemeltem mellső lábam és rohanni kezdtem. Fogalmam sem volt hová tartok. Csak el innen. Gyorsítottam és eltűntem a bokrok között…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése