Mazochista:

Járom a folyosókat és ahányszor meglátom nem köszön. Utál. Letiltott MSN-en. Utál. Mint csodálkozom? Egyszer csak feljön és én ráírok. Miért vagyok ilyen hülye? Írta hogy próbálkozik a csajoknál. Ismét: Miért vagyok ilyen hülye? A szívem sajogni kezdett. Amikor még nem így köszönt, amikor mást írt, amikor...szeretett. És ezt a szót nehéz kiejtenem. Szeretett. De már nem. Sőt igazán akkor sem. És amikor azt mondja: próbálkozom. Kihagy egy ütemet a széttört szívem. Bár némileg megnyugszom( és tudom ez gonosz dolog ) amikor írja hogy kevesebb sikerrel. De már nem mellettem van. És ez más. És ez az ami visszarántott oda ahonnan kezdtem. A "sötétebb oldal"-ra. Amikor csak üvöltő zenét hallgatsz a sötétben egyedül a szobádban és harcot vívsz a fájdalommal... Szenvedés. De nem tudsz mit tenni ellene. A te hibád volt hogy írtál neki. Hogy szóba álltál vele.Hogy eszedbe jutott az ami egykor a tied volt. És tessék: most nehéz mosolyognod, mozognod. Gonosz lettél. Nem érdekel semmi. Csak az üvöltő zene ami kizárja a világot. Amitől azt várod hogy elfeledteti veled a múltat. De tudod hogy erre várhatsz. Nem fog bekövetkezni. De ebbe nem gondolsz bele, mert ha nincs célod ezzel akkor ismét meghasad a szíved. Inkább élsz a jelenben sodródva a sötét hullámokkal. Amelyek nem biztonságosak és amelyekről nem tudod hova visznek. Csak jól esik a pillanatnyi mámor. Akár a drog. Ismeretlen helyre jutsz és akármeddig maradnál. Csak ne kelljen visszatérni a világba. Az Igazságba. Úgyhogy inkább te is ordítasz. És fogod a mellkasod, hogy széttört darabjaid ne hulljanak szét. Hiányzik az érintés, és az érzés hogy valaki rád gondol. Most pedig csak vagy. Míg végleg be nem szippant az a valami. Ami mintha a lelkedet rabolná el és te anélkül élsz érzelemmentesen. Így nem kell figyelned a többiekre. És a múltad se zavar. Csak egy gondolat eltemetve agyad leghátsó kis zugában. De ha a szer elfogy és neked szembe kell nézned a külvilággal mi lesz? Ébredj fel és gondolkodj. Ússz vissza a partra. Próbálj érzékelni dolgokat. És ha egy ideig erőltetetten is, de nevetsz, nem telik bele pár hétbe és szívből jön a kacagás. Nem kell a jelenben élned. Gondolj a jövőre, a múltad pedig ne érdekeljen és nem fog fájni. És nem kell megint a kiinduló pontról kezdened mindent. Könnyebb lesz. Mintha ez is egy drog lenne. Csak jó lenne a hatása. Annyi a mellékhatása hogy fájdalmas. Megéri. Ha ismét akarsz lenni valaki. Megéri...

Szerencsétlen:

Minden a fizikán kezdődött. Köszöntünk és én éppen ültem le a helyemre erre a tanár megszólal:

 - Hogy is hívnak?- Bök felém az ujjával.

 -Petra- fogalmam sem volt mit akar. Csöndben voltam és ráadásul még csak nem is csináltam semmit. 

 - Akkor fogd a cuccod és ülj az első padba. És ezentúl minden órán ott akarlak látni- tátott szájjal meredtem rá. 

 - Meg se szólaltam! - Bukott ki belőlem felháborodott hangom. Hogy lehetek ilyen idióta?! Várt és én nem tehettem mást, ha jót akartam magamnak akkor pakolok és előreülök. Megvizsgáltam kik ülnek elől. Csodás! A két tehén akiket ráadásul utálok. Megpróbáltam nem figyelni azokra akik mosolyogva és kuncogva néznek rám. Középre kellett ülnöm ami még jobb. A tanár elkezdte az órát és rám se hederített. Ki hirdette hogy jövő héten dolgozat. Felálltunk elköszöntünk és amikor indultam volna kifelé a padsorból a tanár rám szegezte tekintetét. 

 - Aztán ne rosszalkodjunk!- Lehet hogy viccnek szánta de rá se hederítettem. Nagy levegőt vettem hogy véletlenül se vágjak hozzá hülyeségeket. És azt is megálltam hogy ne nyújtsak rá nyelvet. Mégiscsak igazgató helyettes. A többi órám zökkenő mentesen telt. 

 Az edzésen pedig annyira nem voltam jelen hogy számtalanszor lenyomtak a víz alá, persze nem hagytam magam utána koncentráltam és én is próbáltam gyorsabb lenni. A labdával is jól fejen találtak és utána a fülem úgy zúgott hogy szinte semmit nem hallottam egy ideig. Igyekeztem haza, hogy végre-valahára vége legyen ennek a szerencsétlen napnak. Otthon mégis mi történhet velem? Csak nem szakítom magamra valamelyik polcom. És aminek örültem hogy apum hozott nekem egy Monstert ami olyan jól esett! Leültem tanulni, és természetesen kerestem még pár jobb zenét, ami ütős és nem kell másra figyelnem csak a ritmusra. Nem akartam gondolni dolgozatokra, vagy egyéb rossz hírekre. Mosolyogva merültem el a hangokban.

Igaz Tény?:

Ma elgondolkoztam. Vajon egy lány aki jól néz ki valóban jól fog élni? Boldogan örökké szerelemben szenvedve? Aki pedig már nem felel meg a fiúknak kinézetileg? Mit számít a belső ezzel nem járok és kész? Ma rádöbbentem. Valóban így lehet. Hisz engem is mindig le rondáznak, piszkálnak és csúfolnak stb. És láss csodát. Tényleg nem vagyok híres arról hogy sok pasim lett volna. Vagy ami tovább tartott volna mint egy hónap ( egy kivételével mind ilyen volt). Akkor most mi lesz? Most is a szemembe mondták hogy miért nem járnának. Igaz megszokott érzés... de nem mondanám hogy jól esik. Bírom... hiszen egy motor ha jár megszokja azt a mozgást amit véghez kell vinnie. Teljesen megszoktam a hozzám vágott szavakat, ütéseket. Már anniyra nem foglalkozom a világgal hogy érzéseim sem igazán akadnak. Persze itt is van néhány kivétel. Ő tetszik, de úgyse kapom meg. Hiszen túl helyes hozzám. És mit szólnának ha járnánk? Néhány normálisabb fiú megáll annál a lánynál is aki nem a legszebb a világon, és végighallgatja. De milyen kevesen vannak! Ráadásul ez is csak egy ábránd amit könyvben, vagy filmen látsz. A ragyogás nem is létezik. Csak egy álom. Amit nem érsz el. És én akire szinte mindenki mutogat : Hülye EMO-s! Érzéketlen tuskó! Már megszokott. Mert ez az én motorom mozgás rendszere: Könnyek vagy mosoly kitörlése a mai napból, suli , edzés, alvás. És a kérdés: Ki fogja megjavítani, felújítani ezt a motort? Ki fog törődni vele? Kit érdekel egyáltalán és ki nem adja el olcsó alkatrésznek? Mert bizony kit egyszer használtak sokáig és eldobták az egy szétesett vacak alkatrész. Vagy még ezen a szinten sem áll. Hol marad a gondos kéz aki odafigyel egy apró pontra ebben a nagy világban? Mindennapos, nem érdekes és különböző kommentek járnak a fejekben. És megszokott. Sennii nem szól semmit mert ez a világ törvénye. Megszokott mozgás, megszokott világ, megszokott fájdalom... De ha egyszer belefáradsz és megszólalsz... senki sem fog észrevenni.
 Csak figyeld meg hogy ez egy igaz tény!

Nightmare, Lucifer's Angel:

Avenged Sevenfold:

 A legújabb számuk teljesen megfogott. ( Ez volna a Nightmare ) A szövege és a zenéje nagyon ott van. egy ismerősöm mondta hogy hallgassam meg, én pedig mindig bíztam az ő ízlésében. És tessék megint igaza volt. Imádom hogy vannak még ilyen Rock fanok mint én ^^ A bandában is jól néznek ki a srácok szóval. Jó szórakozást hozzá! ^^ A többi számukat se felejtsétek el meghallgatni!

 The Rasmus:

 Még régebbi számuk a Lucifer's Angel, de ezzel a számmal ismertem meg őket. Meg kel mondanom hogy ez még az új másik kedvencem. Csak ezt én találtam a neten mikor a Death Note-ról kerestem infókat és kiadott egy videót ezzel a számmal.( A death note az egyik legjobb anime tessék eztis megnézni^^ ) a többi számuknak még nem igazán tudom a címét. De hallgattam egypárat és igazán bejöttek. Szóval ezt is ajánlom:D

NEW:

Heló mindenkinek!
 Szóval tervezek egy kisebb átalakítást mert már túl sokszor láttam a blognak ezt a színét és meguntam. Gondolom sokan lehettek így ezzel. Tehát aki az én oldalamon áll ezzel a döntéssel az örömére máshogy fog kinézni a blog. És egy kis titok: Rawr. szóval aki tudja mire gondolok már sejthet pár dolgot;)
 Puusziii.^^

Ébredés:

Sajnálom hogy sokáig nem írtam. De egyszerűen olyan állapotba kerültem mintha vízbe folytottak volna. Mintha évek óta a víz alatt lettem volna. De most végre levegőt kaptam. Igaz sajna még fulladozom, mert amikor meghallom a hangját... az leírhatatlan. Felébredtem végre és a mosolygás is könnyebben megy. Valóban még nem az igazi, de néha sikerül szívből jönnie. Hála a barátaimnak. Vissza ráztak az életem útjára. Imádom őket! Akik az iskolába járnak, akik edzésekre járnak velem ( BIBI Dóri, és.és. mindenkii^^sokan vagytokXD). És az erdei tábor is segített rajtam. Milyeneket hülyültünk :D Végre van időm a gép elé is ülni. Bár még mindig szoktam egyedül gubbasztani, nem szólni senkihez. A suliban még rosszabb a helyzet. Szerencsére ott is sok haver van... de nehéz magam elereszteni. Főleg hogy oda jár Máté is :/ Szinte naponta látom... bár már nem nehéz vele :D Természetesen ahányszor meghallom, a napomnak lőttek a délutánig mert akkor mehetek végre-valahára vizilabdázni (: Ott érzem magam a legjobban. Egy részt mert Cinci ki tud fárasztani olykor-olykor és ott vannak Bibiék (: Rávettem magam hogy leszokó félben legyek a halálfejek rajzolgatásával és olyan ruhák, cuccok vásárlásával kapcsolatban. Természetesen az ütős zenék megmaradnak. Néha vissza nézem azokat a sorokat amiket beszéltünk egymással. De az egy másik, távoli élet amit magam mögött hagytam. Amit eldobtam. Mégis jól esne vissza szerezni. De már nem lehet. Ennek vége, és lesz egy másik. Talán. Persze megvan a kiszemelt szerencsétlen áldozatom. És lehet hogy sikerül is a terv. ÉÉÉÉsss meglepetés ő is vizilabdázik. Már nincs is min meglepődnötök mi? Marcinak hívják és olyan aranyos :D. 

  Továbbá sajnálom hogy vicceket sem írtam. Nem voltam olyan hangulatban ( ezt remélem meg értitek). Sőt szerintem még most se vagyok teljesen olyanban. Viszont sikerülni fog viszarázkódnom és felvenni az iramot az idővel és a világgal a sok víz alatt töltött idő után