Szerencsétlen:

Minden a fizikán kezdődött. Köszöntünk és én éppen ültem le a helyemre erre a tanár megszólal:

 - Hogy is hívnak?- Bök felém az ujjával.

 -Petra- fogalmam sem volt mit akar. Csöndben voltam és ráadásul még csak nem is csináltam semmit. 

 - Akkor fogd a cuccod és ülj az első padba. És ezentúl minden órán ott akarlak látni- tátott szájjal meredtem rá. 

 - Meg se szólaltam! - Bukott ki belőlem felháborodott hangom. Hogy lehetek ilyen idióta?! Várt és én nem tehettem mást, ha jót akartam magamnak akkor pakolok és előreülök. Megvizsgáltam kik ülnek elől. Csodás! A két tehén akiket ráadásul utálok. Megpróbáltam nem figyelni azokra akik mosolyogva és kuncogva néznek rám. Középre kellett ülnöm ami még jobb. A tanár elkezdte az órát és rám se hederített. Ki hirdette hogy jövő héten dolgozat. Felálltunk elköszöntünk és amikor indultam volna kifelé a padsorból a tanár rám szegezte tekintetét. 

 - Aztán ne rosszalkodjunk!- Lehet hogy viccnek szánta de rá se hederítettem. Nagy levegőt vettem hogy véletlenül se vágjak hozzá hülyeségeket. És azt is megálltam hogy ne nyújtsak rá nyelvet. Mégiscsak igazgató helyettes. A többi órám zökkenő mentesen telt. 

 Az edzésen pedig annyira nem voltam jelen hogy számtalanszor lenyomtak a víz alá, persze nem hagytam magam utána koncentráltam és én is próbáltam gyorsabb lenni. A labdával is jól fejen találtak és utána a fülem úgy zúgott hogy szinte semmit nem hallottam egy ideig. Igyekeztem haza, hogy végre-valahára vége legyen ennek a szerencsétlen napnak. Otthon mégis mi történhet velem? Csak nem szakítom magamra valamelyik polcom. És aminek örültem hogy apum hozott nekem egy Monstert ami olyan jól esett! Leültem tanulni, és természetesen kerestem még pár jobb zenét, ami ütős és nem kell másra figyelnem csak a ritmusra. Nem akartam gondolni dolgozatokra, vagy egyéb rossz hírekre. Mosolyogva merültem el a hangokban.