Sajnálom hogy sokáig nem írtam. De egyszerűen olyan állapotba kerültem mintha vízbe folytottak volna. Mintha évek óta a víz alatt lettem volna. De most végre levegőt kaptam. Igaz sajna még fulladozom, mert amikor meghallom a hangját... az leírhatatlan. Felébredtem végre és a mosolygás is könnyebben megy. Valóban még nem az igazi, de néha sikerül szívből jönnie. Hála a barátaimnak. Vissza ráztak az életem útjára. Imádom őket! Akik az iskolába járnak, akik edzésekre járnak velem ( BIBI Dóri, és.és. mindenkii^^sokan vagytokXD). És az erdei tábor is segített rajtam. Milyeneket hülyültünk :D Végre van időm a gép elé is ülni. Bár még mindig szoktam egyedül gubbasztani, nem szólni senkihez. A suliban még rosszabb a helyzet. Szerencsére ott is sok haver van... de nehéz magam elereszteni. Főleg hogy oda jár Máté is :/ Szinte naponta látom... bár már nem nehéz vele :D Természetesen ahányszor meghallom, a napomnak lőttek a délutánig mert akkor mehetek végre-valahára vizilabdázni (: Ott érzem magam a legjobban. Egy részt mert Cinci ki tud fárasztani olykor-olykor és ott vannak Bibiék (: Rávettem magam hogy leszokó félben legyek a halálfejek rajzolgatásával és olyan ruhák, cuccok vásárlásával kapcsolatban. Természetesen az ütős zenék megmaradnak. Néha vissza nézem azokat a sorokat amiket beszéltünk egymással. De az egy másik, távoli élet amit magam mögött hagytam. Amit eldobtam. Mégis jól esne vissza szerezni. De már nem lehet. Ennek vége, és lesz egy másik. Talán. Persze megvan a kiszemelt szerencsétlen áldozatom. És lehet hogy sikerül is a terv. ÉÉÉÉsss meglepetés ő is vizilabdázik. Már nincs is min meglepődnötök mi? Marcinak hívják és olyan aranyos :D.
Továbbá sajnálom hogy vicceket sem írtam. Nem voltam olyan hangulatban ( ezt remélem meg értitek). Sőt szerintem még most se vagyok teljesen olyanban. Viszont sikerülni fog viszarázkódnom és felvenni az iramot az idővel és a világgal a sok víz alatt töltött idő után
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése