Hiány:

Hiány olyan szinten hogy az embernek sírni van kedve egész nap. Hiány annyira fájdalmasan hogy az embernek nem akaródzik megjelenni mások előtt. Elmegy az életkedv, minden pozitív érzelemmel együtt.
 Unom már hogy nincs mellettem senki akire támaszkodhatok. Aki szeret, vicces és valóban velem akar lenni. Az önbecsülésem az is sújtja hogy az osztályban mindenki azzal jön hogy "olyan csúnya vagy", "mit akarsz mellek nélkül" stb. És így az is eszedbe jut hogy minek próbálkozni bárkinél is. És odajutottam hogy nem tudok szeretni. Nincs olyan aki... valóban érdekelne. A naplómban nincsenek már újabb szavak mióta Fanni beleolvasott. Nem nyújt nagy örömet hogy beleírok. Úgy érzem mintha... ha beleírok azt érzem hogy azt Fanni egyből megtudja, hiába nem olvas bele. A lényeg hogy újból szeretni akarok... csak nincs kit. Facebookon mindenkinek ki lett írva hogy "kapcsolatban". Mindenki boldog. Csak én nem, mert nincs olyan külsőm ami bárkit is érdekelne. Mert lassan már senki sem nézi a belsőt. Drága Kristóf is lecigányoz a hátam mögött. Ezt is úgy kellett megtudnom hogy Karola elárulta. "Ne barátkozz Kristóffal mert cigánynak tart és nem bír téged". Ez történt reggel, és az órán éreztem hogy könnyes a szemem. Azt sikerült megakadályoznom hogy végig csurogjanak az arcomon, de többet nem. Biosz előtt mikor Fanni, Gyapi és Karola látták hogy valami nincs velem rendben annyira jól esett hogy vannak barátaim. Annyira könnyű volt titeket átölelni és el akartam sikoltani magam hogy szeretlek titeket. Hogy segítetek, és ennek örülök. Hogy ti valóban mellettem álltok. Ez így olyan jó.
 Kristóf azóta - mellékesen- hozzám vágta hogy "bocsánat", de mint mindig ő is csak azt akarta megkérdezni hogy Fannitól bunkóság lenne-e MSN-en bocsánatot kérni. Most miért engem kell nyaggatni azzal hogy hogyan kérj bocsánatot? Nyilvánvaló hogy utálsz, Karola is elmondta, de ha nincs kivel beszélni akkor lehet engem basztatni Fannival. Mert te mindig róla beszélsz. Tudom hogy csak barátként tekintesz rá, de az embernek elege lesz abból hogy másnak istenítik a külsejét, te meg csak a rossz hozzászólásokat kapod.
 A lényeg az, hogy unom hogy egyedül kell élnem... Hogy a barátokon meg a család nélkül nincsen senkim... És ezen még az sem javít, hogy a tesitanár folyamatosan azt hajtogatja "jöjjek össze megint Mátéval". Az kinek lenne jó? Máténak annyiból hogy dicsekedhetne hogy van valakije. Köszi szépen. Nekem... nincs szükségem ilyenre... szeretnék csak egy komolyabb kapcsolatot, ami talán két hónapig minimum tart. Mert amikor volt egy ilyen az nagyon is hogy jó volt. De én csak egy valakire nézek úgy, aki valóban vicces, kedves, és kifogástalanul jól néz ki. De nála sincs semmi esélyem. Meg senkinél. Mert ha már az iskolában tartanak olyan szinten rondának hogy... nem lehet kibírni azt amit naponta csinálnak. Naponta több ilyet kell elszenvednem. Mátétól, Balázstól és még jó pár embertől. ( tőled is Kristóf! ). Egy cseppnyi önbecsülés ne maradt bennem, csak egy valakit szeretnék, aki engem is szeret. Csak... nem hiszem hogy olyan bárhol is adódna.
 És ilyenkor forog az emberben az, hogy egyedül szomorúan fog meghalni...

Pantera:

Újabb jó bandára tettem szert, és ezt most kivételesen apám mutatta mert elege lett abból hogy nem azt a fajta metált hallgatom amilyet ő szeret. Amúgy szinte ugyanaz, mindegy. Szóval kettő tettszett meg, de ez főleg. Mint a képen is látszik régebben alakult a zenekar, de nagyon jól játszanak, hiába hallani a régi stílust. Sajnos már feloszlottak egy baleset miatt, amikor nem régiben lelőtték a gitárost. Csak annyi történt, hogy a koncert közben egy pasi előrántott egy pisztoly és brahiból lövöldözni kezdett. Semmi rossz szándéka nem volt. Csak a több mint 30.000 fő közönség előtt véletlenül meglökte valaki, és a gitárost sajnos lelőtte. Aki lelőtte ( mint ahogy azt apám mesélte ) leengedte a kezét és hagyta hogy a rajongók megverjék. Ott helyben meghalt, a gitárossal együtt. A lényeg hogy azt az igazi régi metál stílusú zenét játsszák, és nekem nagyon megtetszett. Nem biztos hogy mindenkinek elnyeri az ízlését, de azért hallgassatok bele ebbe:http://www.youtube.com/watch?v=_7EQlfprV9E&feature=related

 

Péntek:

Ez volt az utolsó nap tesiből hogy fel voltam mentve, és nem azért Fanni hogy szapuljalak, de ez megint rosszul esett. Félreértés ne essen, ugyanúgy barátnak számítalak, ez csak egy egyszerűbb beszólás volt amin pár óráig téptem magam. Nem haragudtam annyira mint a napló-ügy miatt. A padon ültem és írtam valamit. És te megkérdezted hogy egyáltalán minek vagyok felmentve mikor csak itt nyafogok.
 1., Meg se szoktam szólalni. Te mit nevezel nyafogásnak? Nekem sem jobb nézni ahogy az egész osztály bénán tesizik mert mindenki olyan szerencsétlen. És hidd el annyiból sem jobb hogy tüdőgyulladásom van és alig kapok levegőt attól a nyálkahártya szerű dologtól a torkomban. Szóval nem nyafogok. Ennyi. Csak igen rosszul esett hogy mindig talál valaki valami baromságot amivel ismét haragos leszek.
2., Ha nyafognék minden egyes beszólásért rádszólnék hogy ez fájt. De mindig tűrök. Mindig mindig mindig hogy ti ne sértődjetek meg. Mert nem akarom hogy rosszba legyünk.
 A naplómba már direkt nem írok. Nem merek. Mert ha megint a kezébe veszi valaki én annak könyörtelenül, egy csepp sajnálat nélkül fogom eltörni a kezét. És remélem hogy még vagy háromszor képes leszek pofon vágni az illetőt. Még mindig azt mondom hogy mi közötök az én dolgaimhoz. Szóval megint magamba zárok mindent és szenvedek... a füzetet meg valakinek odaadom vagy elégetem. Nem tudom.
 Szóval... ez a napom sem volt a legkedvesebbek között. Utálom magam hogy megint Fannit kellett itt csesztetnem. De nem akarom hogy a suliba valami szép kis jelenetet rendezzünk. A lényeg hogy tényleg sajnálom, de mivel a naplómba nem írok valahova ezt is ki kellett adni. És lehet hogy nekem is voltak csúnya beszólásaim, esküszöm hogy szívből sajnálom. Mert hiába vannak félreértések, és lehet hogy te nem de én attól még a barátod akarok lenni, mert te vagy az egyik legjobb arc az ismerőseim között. Szóval attól hogy ide rosszakat írok rólad, akkor is szeretek veled lenni, hülyülni, és beszélgetni. Mert a félreértések minden barátságban megfordulnak, és ha ezektől eltekintünk egyik legjobb barátomnak nevezlek. Meg Karolát, Gyapit természetesen. Meg Huszti Dórit, és még annyi nevet szeretnék írni, de nem akarok ennyire nagyon neveket emlegetni. Ezek csak azok akiket már írtam ide egyszer. Jaj hát és Réka is. ( Nem a húgom ).

Leomlott falak:

Hiába vagyunk barátok Fanni ez szörnyen rosszul esett. Lehet hogy barátok vagyunk, de ez sok volt. Lehet hogy veszekedni fogunk, de most igenis igazam van. Mert amit bioszon csináltál szörnyű érzés volt. Emlékszel még? Elvetted a naplót ahová menekültem minden apró titkommal a világ elől, és te elolvastad. Nem tudom mennyitt, de elolvastad. És most minden olyan rossz. Hiába mondtad hogy te értesz meg a legjobban... Ha megértesz miért nem adtad vissza a füzetet mi? Miért nem? Ha igazán megértesz tudod hogy ez milyen rossz érzés. Ott helyben neked tudtam volna rontani, vagy sírni, mert ahogy mosolyogtál az iszonyú volt. Annyira fájt! És hiába mondtad hogy neked is van és majd megmutatod nem lesz jobb. Mert én nem vagyok olyan szemét hogy elolvassam valakinek a naplóját! Mert nem akarom hogy megtudjam a titkaid. Ha az ember akarja akkor elmondja, de addig had' örüljön hogy van valami, ami csak az övé. Azt mondtad megértesz, de látod nem. Egy bizonyos szinten igen, de ez olyan érzés volt, amit nem akartam soha hogy valaki megérezze. És most nem akarom hogy megsajnáljatok, de olyan rossz hogy itt könnyezem ez miatt, mert olyanokat olvastál, amit nem akartam hogy bárki megtudjon. És most világ elé tárhatom: Láttad hogy tetszik Marci? Láttad hogy mit gondolok Kristófról, Mátéról, és Balázsról? Mondd láttad? És örültél ha láttad? És ha tudtad hogy szenvedek, akkor örültél? És most hogy leessen, Tetszik Marci, és azt a buszos sztorit olvastad? Vagy az álmaimat Synysterrel? Mert leírhatom. De olyan megnyugtató érzés volt egy kicsit hogy Karola mellém állt! Viszont egész nap küzdöttem hogy ne sírjak, hogy ne lássatok könnyeket a szememben. Ezt mist itthon adhatom ki. Mert igen most itthon sírok. Mert leomlottak körülöttem a gondolataim, nem számít hogy  mennyit olvastál el. Valamennyit igenis elolvastál. És most már az sem olyan füzet, amit csak én láttam. Már nem csak az enyém. És lehet hogy neked áll feljebb, de nem érdekel mert ha tudnád milyen fájdalmas ez. És most ha nem is tudtátok meg hogy részletesen miket álmodtam Synysterrel, vagy azzal a fiúval, vagy  azzal a másikkal. Leírhatom. Vagy hogy mit gondoltam Ricsiről még akkoriban. Egy komment és mindent részletezek. Esküszöm. Lehet hogy csak üzenetben, nem ide írom. Csak ezt azért mondom el hogy tudd, milyen rossz volt az egész napom egy kis dolog miatt. ami talán nem is olyan kis dolog. Mert látod? Nem olyan könnyű belegondolni mit érez a másik. És ezt ne lehet azzal kijavítani, hogy megmutatod a te naplódat. Mert esküszöm, és a kifejezésért bocsi, de leszarom mik vannak benne. És szörnyű egy nap volt ez, és szörnyen nagy düh van bennem. Tessék! Már nincs titkom! Mert igaz nem részleteztem de a naplóm egy apróbb részét leírtam. Tartalmilag. Remélem örültök hogy ilyen szar lesz nekem kb egy hónapig egy kis barom hiba miatt. És ez nagyon nagyon nagyon megbántott. És lehet hogy ha ezt elolvastad Fanni megutálsz, de szerintem nekem van igazam. Mert hangsúlyozom nem érdekel mennyit olvastál, akkor is egy kis bevezető volt az életembe. Örüljetek! Tudjátok hogy ki tetszik! Remélem most már egy életen át basztathattok ezzel! Mert ez miatt a kis dolog miatt, megint visszatértem oda, hogy becéloztam magamnak azt a két pisztolyt a nappaliban, ( amit találtunk az udvarunkon ) és azon gondolkodom, hova lőjem,. hogy gyorsan vége legyen az életemnek. Meg minden másnak körülöttem. Akkor hát tényelg remélem hogy jól érzitek magatokat, mutogatjátok hogy Marci az aki iránt érzek valamit. És REMÉLEM hogy együtt röhögtök rajtam! HÁT KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Holnapra:

Ha valaki nem nézné naponta a blogot nem biztos hogy feltűnik neki, de a szavazás miatt meg változtatom a blogot. És ez a betűszín tényleg gyilkos szóval... De nekem ne sírjatok ha valami túl sok lesz mert utána nem újítok rajta csak jövőre. És ha nem is holnap akkor még ma éjfél előtt meg fogom csinálni mert ilyenkor az ember elkezd unatkozni, legalább valami leköt. Szóval remélem hogy majd jobban fog tetszeni. És annyit előre mondok hogy a halak maradnak mert néhány visszajelző azt mondta el van velük, akárcsak én és szerintem azt nem veszem le mert jók azok a "hülye játékok hülye gyerekeknek".

Ma fel kellett ugranom nagyapámékhoz, de a nap elején úgy kitoltam magammal hogy káromkodtam egy fél órán keresztül. Nézegettem a Myvip-et, meg raktam fel új albumban képeket, és megnézegettem az ismerősöket.N. Ádámot néztem, akibe hatodikban bele voltam esve. Nagyon is. Túlságosan is, és volt pár kép ahol vág fejeket de még aranyosabbnak láttam mint addig. Istenem élőbe meg olyan helyes! Én meg voltam olyan hülye és megnéztem. Átmentem Facebook-ra, és nézegettem pár alkalmazást. Volt valami olyan hogy ki van beléd esve de nagyon. Mondom megnézem. És valami olyasmit írt hogy akiről tegnap álmodtál. Na ki kell találni ki az! Minden este vele álmodom szóval oda is írtam hogy természetesen Synyster Gates. Jó is lenne. Úgyhogy ezen mosolyogtam egyet. Bekapcsoltam a hangfalat és hallgatni kezdtem az Avenged Sevenfold ( nem is sejtettétek mi? ) azokat a számokat amiket még nem ismertem annyira, és figyeltem a szövegre. És amikor Matt ordított egy olyat hogy " FUCKIN BITCH" na azon mosolyogtam igazán. mert le merném fogadni hogy a szövegbe benne van Synyster és Zacky is mert ezek vannak ilyen hülyék.
 Néztem a szavazás állását, és mivel szerintem nem lesz több szavazás megint újítok majd, mert ahogy olvastam a bejegyzéseket egyszerűen *aszta a szemem a fekete alapon a fehér betű. Talán holnap ha feljövök. Addig is 'éjszakát.

Meglepetés!

Hiába látszik boldognak a cím, egyértelműen az ironikus kifejezést jelenti. Az egyetlen ami jó lett volna az életemben, arra most várhatok. Teljesen beleéltem magamat a mai napba. Rohantam haza, alig vártam hogy jöjjön kedves gitárom. És szerintem mostanra mindenki kitalálta hogy mi történt. Persze hogy nem jött! "Meglepetés!".
 Megcsörrent a telefon és én siettem hogy felvegyem. Beleszólt egy férfihang. Mondta hogy van hozzánk egy rendelés, és mondtam rá hogy pontosan. Mit sem sejtve azt gondoltam hogy biztos most szólnak hogy perceken belül megérkezik a szállítmány. Az én egyetlen kincsem. De nem ! Hát persze hogy nem! "sajnos teknikai problémák miatt csak keddre tudjuk küldeni a megrendelést". Elköszöntem, anélkül hogy bármit káromkodtam volna és letettem a telefont. Most ez milyen csalás?! A rohadt életbe egy jó dolog, és azt is elveszik tőlem. Kedd. De már abba sem élem be magam. Fogadni is tudnék ezekben a pillanatokban arra hogy a végén még karácsony után küldik. Rohadt élet. Nem én lettem volna az a szerencsétlen. Annyira kiborultam. Ebben az egy rohadt napban csak az lett volna a jó ha megjön a gitárom, leszarnám ha még két napot kéne járnom különösebben nem az izgat a péntekben hogy másnap hétvége. És persze erre a napra se tartogatott nekem az élet semmi jót! Ha már ilyen a "karmám" akkor szarni fogok az egész bocsánatkérésre  amit tegnap írtam. Nem, amit terveztem, és már biztos voltam benne hogy megcsinálom. De ha így állunk akkor nem javítok semmit. Majd ha akar Ricsi is bocsánatot kér. Pf. Érdekel is engem a karma. Teljesen egyoldalú.

Olyan furcsa. Most hogy belegondolok miért vesztem össze Ricsivel. Hogy miért robbantottam ki akkora vitát. Most gondoltam bele igazán. És a válasz olyan meghökkentő. Bár igen egyszerű. Azért csináltam hogy semmi se kössön vissza a múltamhoz. Azokhoz a boldogabb perceimhez. Valamiért már nem akarok rájuk emlékezni, vagy úgy viselkedni. És ő is ahhoz a múlthoz tartozott. És nem akartam hogy emlékeztessen akármire is amit el akarok felejteni. Annyira le hangolja az embert valamiért ha visszagondol a hülyeségeire. Mert nem szerettem azt az énemet. Olyan nyámnyila voltam, bár az igaz hogy hangos is egyben. Ezen is változtatni akartam. Nem szerettem hogy tele voltam érzelemmel. Hogy szerelmes voltam. Furcsa mert mostanság senki sem tetszik. Senkire sem gondolok úgy. És ami furcsa hogy... rájöttem azért tudtam elfelejteni olyan könnyen Mátét is... Mert emlékszem hogy csak szánalmomból, nem is. Nem akartam megbántani. Igen ezért mondtam neki hogy járjunk. És bíztam abban hogy ha most még nem is de majd pár nap múlva szerelmes leszek belé. Nem igazán sikerült úgy szívből beleszeretnem. Bár volt amikor igenis hogy szerettem. De még az sem volt olyan erős. És ha belegondolok mindenki mondta nekem hogy jó végre hogy boldognak látnak... na igen jó színésznő lennék mert mindig mosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne legyen gyanús senkinek. Mindig ezt csináltam. Amikor másokkal együtt mentünk el valahová, akkor is.
 És Ricsivel is azért toltam ki, azért voltam vele szemét mert a múltamhoz tartozott. És erről ő nem tehet. És tényleg hibás vagyok. De annyira dühös voltam az ostobaságomra. És ezt hogyan is mondhatnám meg neki? Sehogy. Szerintem örökre így maradunk összeveszve. Igaz egy ember mondott nekem szörnyű dolgokat a jövőmről. Meg a jelenről. És teljesen igaza van. Szörnyű hogy mire vagyok képes. De ezt inkább nem mondom el mert úgyis mindenki hülyének nézne meg hosszú is lenne ezt leírni. Ezért van annak a piros füzetbe írva. Mert azt senki sem látja csakis én. És végül is én nem nevetem ki magamat. De mit tehetek most azokkal a régi barátokkal? Igaz utálom ha az egyik nyolcadikos gyerek aki történetesen az egyik osztálytársam bátyja beszólogat, ezért tőle tuti hogy nem kérek bocsánatot.
 Viszont Ricsi sem teljesen tiszta. Mert azzal a sok csesztetéssel ( amit nem biztos hogy direkt csinált csak az volt ) az őrületbe kergetett. És természetes hogy az agyamra ment. Ezért most ezt a viselkedést kéne félbehagynom? Megint megpróbálni mindent újból kezdeni? igazán nehéz lenne. Csak sok embernek az ismerőseim köréből ( és itt megint nem az osztályról beszélek ! ) nem felelek meg. Tudom hogy furcsa hogy ma 3 bejegyzést is írtam de mindig később jött rám az írhatnék mert valahogy unatkoztam és kedvet kaptam hozzá. Szóval lehet hogy most majd kevesebbet írok a mai beszédes kedvem miatt.

Soundstation SMB200 MBK, Schecter Synyster Standard BLK

Ha valaki nagyon nincsen képben ennél a témánál, elárulom hogy a cím két gitárfajtát tartalmaz. Az első az a gitár amibe teljesen beleestem miközben kutattuk hogy milyet kéne nekem rendelni. Megfelelő árban volt és erről a gitárról nem lehetett lebeszélni. Fekete ( természetesen ). Szólógitár ( ez is alap hiszen most a nagy álmom hogy legyek olyan jó mint Synyster és ő szólógitáros ) A képet mellékelem. És ha tudnátok milyen boldog voltam mikor apám megrendelte, és holnap érkezik azaz 12-én pénteken. Majd kibújok a bőrömből. Már csak egy nap, már csak egy nap, már csak egy nap. Ez jár a fejemben. EGYETLEN EGY NAP!

 Szerintem ha nem is értettétek a címet felfigyeltetek arra amit írtam hogy KÉT gitárfajta és Synyster nevére. Igen ez az az álomgitár ami nekem kell, és leszek olyan jó hogy kiérdemeljek egy ilyen relikviát, ami sajátos és a nyakon rajta van hogy "SYN" és egy Avenged Sevenfold logó is. Az az a halálfej, igen. És amikor megláttam hogy lehet ilyet kapni leesett az állam. És nem csak azért mert lehet kapni, hanem az ártól is. Igaz ez még nem olyan drága mert csak 200.20-ba kerül. Ami nem is olyan sok egy gitár esetében mert ami apám szobájában áll az egy limitált kiadású Jackson, ami vagy 1000000-t ér. Minimum. Lehet hogy van az kettő is... A kép ismét itt van.

Tévedés ne essék, csak itt és most elmagyarázom az előző bejegyzést. Ezeknek a dolgoknak semmi közük nincs az iskolai dolgokhoz. Nem kívánok a normális barátaimról meg Gyapiról ( mert Gyapi nem százas és ezt tudjuk YD ) ide rosszat írni. Nem. Sehova nem kívánok rosszat írni rólatok. Én az iskolán kívüli élményekről írok ide. Sajnálom ha valaki félreértette, esküszöm hogy nem akartam megbántani senkit. Ha akarjátok törlöm azt a rohadt bejegyzést, csak ez miatt ne érezze senki rosszul magát. Mert ma is ( bár ebben nem vagyok biztos ) Karola szúrós tekintettel nézett rám, nem tudom miért lehet hogy azért mert nem osztotta ki a tanár miattam a töri dolgozatot, bár nem hinném. Gyanítom Fanni még nem mondta el neki a félreértés magyarázatát. Szóval bocsánatot kérek mindenkitől, és nyugodjatok meg nem ismerhettek magatokra a bejegyzésekben, csak ha leírom a neveteket. Mégpedig azért mert látom hogy ti a követőim vagytok és nem tudom még ki olvasgatja itt a dolgokat ( bár nem hiszem hogy 2-3 embernél több lenne ). Ha magatokra ismertek akkor valami agymosáson menjetek át mert ez teljességgel lehetetlen ;)
 Csak ennyi lett volna a közölni valóm. Majd még írok. És a régen használt szó: Pusziii.^^ (jól írtam?)