Felismerés:

Ma voltam igazán dühös. Vicces, hogy az egész nem velem történt. De nem ugrok bele a részletekbe. A lényeg:
 Kerekes Kristóf, az osztálytársam ( mert már nm tekintem másnak ) szörnyű dolgokat tett. A miskolci haverjainak mindent kitálalt Fanniról, aki nem érdemelné meg ezt, és még idiótább dolgokat terjesztett róla ( sikerült ágyba bújnia vele stb. ). Szóval, ezen igazán aztán szörnyedtem el amikor ez történt:
 Fanni már mindent elmesélt. Az elejétől a végéig a történteket, hogy azok a haverok zaklatták és a többi... Az udvaron mondta el mindezt, és miután a terembe mentünk senki nem volt ott szóval még tudtunk beszélni odabent is. És ezt mondta:
- Téged is ok nélkül le "Emo"-z, és nem ismer rendesen azt csak ő állítja hogy a barátod. Nem tudja miért teszed ezt, igazán én sem tudom, de próbállak megérteni, és végignéztem ahogy átváltoztál. De megértelek, mert ha neked ez a jó, én így is elfogadlak. 
 Fanni, most tekintelek igazán barátnak. Igaz barát vagy mert kiállsz mellettem. Eddig is legjobb barátként tekintettem rád, de most nem tudom leírni mit érzek. Tudom hogy nehéz eset vagyok, de te ezt elnézed nekem. Tudom hogy Karola is ezt csinálja, rá is így tekintek. De... ez olyan jól esett. Komolyan.
 Át kellett hogy öleljelek, és te viszonoztad az ölelésem. Örökké tarthatott volna a pillanat, de tudtam, ha ezt teszem akkor sírni fogok. Nem nyálasságból, nem szokásom a sírás, de ez felemelő pillanat volt.
 Kristófot csak sajnálni tudom hogy elhalaszt egy ilyen barátságot. Hogy elvesztett téged. De megérdemli. Imádkozom azért hogy ezt olvasd el, és azt akarom hogy ezeket vedd tudomásul. Jobb barátot nem kívánhat az ember. Te és Karola értetek meg igazán. Ezt gondolom. És remélem, hogy ez így is marad. Mert én nem akarlak elveszíteni. Tudd meg, hogy nem érdekes Kristóffal foglalkozni. Tényleg csak bánhatja hogy már nem érzel iránta semmi mást, csak gyűlöletet.