Árulás:

 Az árulást leginkább egy barátodtól nem várnád el. Soha. Mert az egy olyan érzés, a csalódás, hogy nem bírod ki, üvölteni tudnál, és szitkozódsz a "barátodra", akit soha többé nem akarsz annak tartani. El akarod felejteni és nem is akarsz vele szóba állni. Inkább fognád, és a szemébe mondanád, hogy mit is gondolsz róla.
 Sokkal nagyobb sérelem ez, mint egy szerelmi csalódás.
 És mi van azzal, hogy ha ellened uszítják az IGAZI barátodat? Az milyen tett? Mikor ráfogják az IGAZI barátodra a másik személy hibáit? Undorító, mit ne mondjak?
 És amikor a hátad mögött a mocskos szavakról, amit rád értettek, eltitkolják, de ennek tetejében még azért titokban rendezkedik, hogy összejöhessen életed egyik nagy szerelmével. Gyönyörű! Csak gratulálni tudok hozzá! Ja, és ezt nem volt pofája elárulni neked a drága "barát". Ez csak később derül ki!!!
 És akkor még nem forgatta benned eléggé a kést?? Utána még próbál kedves lenni, jópofizik, és mindent megtesz azért, hogy a bizalmadba férkőzzön. Aztán mikor minden kiderül, hallgat, csak sír, nem mond semmit. DE te ezt már nem veszed be... Nem vagy hajlandó vele egy légtérben lenni. Ő pedig nem érti...
 Mi is ez? Árulás. Igazságtalanság. Meglepetés. Végeredményképpen pedig UTÁLAT.
 Remélem tudja az a személy, hogy itt most kiről van szó. Az ok, hogy miért ide írtam, az az, hogy nem vagyok hajlandó egyenlőre szóba állni veled. Mert undorítónak talállak, rosszul vagyok tőled.


XXOO
...PePe...