Képek...:

Egyik nap a telefonomon a zenéket válogatva, és a facebook-ot nézve ültem az asztalomnál. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok hallgatni, inkább lassú számot szerettem volna berakni, és beötlött, hogy nekem küldtek át pár "nickelback" számot. Odalapoztam, úgy döntve, hogy a "Far Away" lesz az, amit kiválasztok. Elindítottam. Miközben néztem, hogy az egyik fiú barátomnak új képe van és szemügyre kéne venni. Beütöttem a nevet a keresőbe, amire kihozta az adatlapját. Új képei is voltak, amikre szintén kíváncsi lettem, és láttam, hogy az egyik vízipipás, amin meg sem lepődtem, csak mosolyogtam, hogy mit sem változott a kedves barátom. Megnyitottam, miközben a zene tovább pörgött. Erről a zenéről amúgy is Ő jut eszembe... aki már okozott pár dolgot, amire fátylat vetettem, igyekezve nem törődni vele.
 A kép betöltve, a fiú éppen kifújta a füstöt és a kép másik oldalán lehajolva egy ismerős srác. Ki az? Olyan... mintha már láttam volna. Lapozok. A kérdésre pedig ott volt a válasz, a monitoromon... Ő. Ő. Ő!!!!
 Vízipipa. Valóban elrontott az uszodai környezet. Nem így ismertelek meg. Te nem ilyen voltál...
 Kikapcsoltam a zenét, míg könnyek gyűltek a szemembe. FENÉBE!!! FENÉBE!!! Egy zsebkendőért nyúltam, eltávolítottam a könnyeket. Nem... Nem hiszem el... Ez... Nyögtem egyet.
 Később ráírtam a fiúra, akinek az adatlapját figyeltem. Leírta, hogy miből volt az anyaguk, amit akkor szívtak.
 Fű, és pálinka... Ezt... Mi rontotta el ennyire? Miért csinálta ezt? A kérdések pörögtek a fejemben, míg elköszöntem, kikapcsoltam a gépet, és elgondolkozva bámultam a falat. Hogy mi közöm hozzá? Semmi. Hogy még van e esélyem? Semmi. Mikor is beszéltem vele utoljára? Akkor, amikor a táborban egymással bunkóztunk. Szívből gyűlöljük egymást. A felszínen... valójában... már fogalmam sincs, hogy mit érzek. Mikor rá gondolok... akkor csak szánalom jut az eszembe, és a régi énem... ugyanezt csináltam. És most azért nézek rá szánalommal, mert ha arra gondolok, hogy ez volt velem, nevetnem kell, mert ez jut eszembe: "Szenvedj csak, megérdemled..." Ezzel a mondattal abbahagyom a róla való fantáziálásomat és kikapcsolok. Mosolygok. Kárörvendek. Könnyezek....

XXOO
***PePe***