Barátok:

Annyi sok fontos embert elvesztettem az életemben. Annyian elhagytak, és mentek el, még ha nem is távolra. Sok, nagyon nagyon sok barátom elmegy, és nélkülük kell elkezdenem a következő évet. Ebből a sokból kettő olyan, akiket nem szeretnék soha, de soha elveszíteni. Egyet sikerült. Egy pedig kérdéses. Egyenlőre.
 Higgyétek el, hogy nem akarjátok megismerni az érzést. Valóban igaz a mondás, miszerint akkor jövünk rá, hogy fontos nekünk egy személy, miután elveszítettük őket. Nem szeretném elveszíteni, a legjobb barátomat. Ráadásul ő nagyon távolra utazna innen... Elérhető hely, de távoli. Túlságosan is.
 Amikor a tények eléd állnak, és egy idő után (vagy később, vagy hamarabb, ez változó, sok ok miatt), sikerül felfognod, csak erre tudsz gondolni. Figyeled, ahogy távolodnak, és te... te már nem tudsz változtatni, visszafordítani, vagy... visszaszerezni. Milyen érzés látni azt a fontos személyt neked háttal? Leírhatatlanul kínzó...
 Igen.. el kell mondani a másiknak, minden áron, és ha lehet, sokszor, hogy mit érzel, és hogy fontos neked. Nem feltétlenül szerelemre gondolok természetesen.
 Úgyhogy, nem csak tettekkel, de szavakkal is láncoljátok magatok mellé az embereket!

"Vannak pillanatok, amikor az embereket , csak azért, hogy mindketten megértsék, sokat jelentenek egymásnak."

 XXOO
 ...PePe...