Elveszve:

Ma sem írt. Szorongva ébredtem fel. Átkaroltam magam, olyan erősen mintha azzal elállítanám a vérzést. Mosolyogni nehezemre esett. Apám folyton viccelődött én pedig fapofával ültem a fotelben. Nem kell aggódniuk miattam. Most minek zargassanak mindenféle kérdéssel? Az nekem sem jó, és gondolom nekik se. Inkább fogtam egy könyvet és olvasgatni kezdtem. Különösebben nem is figyeltem a történetre. Annyiszor elolvastam újra és újra hogy már a fejemben volt. Kaptam egy üzenetet és egyből nyúltam a telefonért. Ennyi?: Bocs lagziban vagyok majd beszélünk. Tátva maradt a szám. Ezen elgondolkodtam egy ideig. Bizonyára kapva kapott az alkalmon és felszedett egy csajt akii jobban néz ki nálam és idősebb is. Szép estét kívánok mondhatom! Remélem egész éjszaka szórakozni fogtok! Visszaírtam: Hát jó. Akkor. Jó bulit! erre ő : Kösz,pusz. Dögölj meg! Ilyen nincs... Komolyan. Talán nem is kéne csodálkoznom. Apró remény volt az életemben hogy talán számítok is én bárkinek. Hogy valaki talán szeret. Elárulva éreztem magam. Dehát egyszer mindennek vége esz. Előre is láthattam volna. Minden kapcsolatnak egyszer vége szakad. Ha már összeházasodtál akkor is közétek állhat valami. Csak reménykedhetsz hogy elsőre sikerül azt megtalálni aki téged is csodál. De szerintem... nem is tudom. Az utolsó szó mégis csak a halálé lesz nem? Néha már várom azt a pillanatot hogy megkönnyebbüljek. Hogy valami baleset történik. És csak úgy küszködve eltűnök. Elszórakozom ezzel a gondolattal nap mint nap. Mikor megint ezen gondolkoztam írt msn-en Balázs. "Szia jársz még Burovinczal???? Ekkor rá döbbentem hogy magam sem tudom. Hogy szószerint nem mondta ki. Tehát még tartana az aminek már vége? Elvekben. Azt hiszi ezzel el intézte. Hogy nem kell rátérni a szó szerinti dologra. És akkor is sunyi dolog telefonon ( Ráadásul üzenetben ) elintézni ezt az ügyet. Mégis önkéntlenül mosolyogni kezdtem. Hogy végre lenne esélyem azzal összejönni akire már vágytam. Évek óta. És meg is kérdezte egy héttel ( vagy kettővel) ezelőtt mi lenne ha találkoznánk nem csak úgy összefutnánk. Reményt éreztem. Jajj! Csak tudjak vele ma beszélni!