Leomlott falak:

Hiába vagyunk barátok Fanni ez szörnyen rosszul esett. Lehet hogy barátok vagyunk, de ez sok volt. Lehet hogy veszekedni fogunk, de most igenis igazam van. Mert amit bioszon csináltál szörnyű érzés volt. Emlékszel még? Elvetted a naplót ahová menekültem minden apró titkommal a világ elől, és te elolvastad. Nem tudom mennyitt, de elolvastad. És most minden olyan rossz. Hiába mondtad hogy te értesz meg a legjobban... Ha megértesz miért nem adtad vissza a füzetet mi? Miért nem? Ha igazán megértesz tudod hogy ez milyen rossz érzés. Ott helyben neked tudtam volna rontani, vagy sírni, mert ahogy mosolyogtál az iszonyú volt. Annyira fájt! És hiába mondtad hogy neked is van és majd megmutatod nem lesz jobb. Mert én nem vagyok olyan szemét hogy elolvassam valakinek a naplóját! Mert nem akarom hogy megtudjam a titkaid. Ha az ember akarja akkor elmondja, de addig had' örüljön hogy van valami, ami csak az övé. Azt mondtad megértesz, de látod nem. Egy bizonyos szinten igen, de ez olyan érzés volt, amit nem akartam soha hogy valaki megérezze. És most nem akarom hogy megsajnáljatok, de olyan rossz hogy itt könnyezem ez miatt, mert olyanokat olvastál, amit nem akartam hogy bárki megtudjon. És most világ elé tárhatom: Láttad hogy tetszik Marci? Láttad hogy mit gondolok Kristófról, Mátéról, és Balázsról? Mondd láttad? És örültél ha láttad? És ha tudtad hogy szenvedek, akkor örültél? És most hogy leessen, Tetszik Marci, és azt a buszos sztorit olvastad? Vagy az álmaimat Synysterrel? Mert leírhatom. De olyan megnyugtató érzés volt egy kicsit hogy Karola mellém állt! Viszont egész nap küzdöttem hogy ne sírjak, hogy ne lássatok könnyeket a szememben. Ezt mist itthon adhatom ki. Mert igen most itthon sírok. Mert leomlottak körülöttem a gondolataim, nem számít hogy  mennyit olvastál el. Valamennyit igenis elolvastál. És most már az sem olyan füzet, amit csak én láttam. Már nem csak az enyém. És lehet hogy neked áll feljebb, de nem érdekel mert ha tudnád milyen fájdalmas ez. És most ha nem is tudtátok meg hogy részletesen miket álmodtam Synysterrel, vagy azzal a fiúval, vagy  azzal a másikkal. Leírhatom. Vagy hogy mit gondoltam Ricsiről még akkoriban. Egy komment és mindent részletezek. Esküszöm. Lehet hogy csak üzenetben, nem ide írom. Csak ezt azért mondom el hogy tudd, milyen rossz volt az egész napom egy kis dolog miatt. ami talán nem is olyan kis dolog. Mert látod? Nem olyan könnyű belegondolni mit érez a másik. És ezt ne lehet azzal kijavítani, hogy megmutatod a te naplódat. Mert esküszöm, és a kifejezésért bocsi, de leszarom mik vannak benne. És szörnyű egy nap volt ez, és szörnyen nagy düh van bennem. Tessék! Már nincs titkom! Mert igaz nem részleteztem de a naplóm egy apróbb részét leírtam. Tartalmilag. Remélem örültök hogy ilyen szar lesz nekem kb egy hónapig egy kis barom hiba miatt. És ez nagyon nagyon nagyon megbántott. És lehet hogy ha ezt elolvastad Fanni megutálsz, de szerintem nekem van igazam. Mert hangsúlyozom nem érdekel mennyit olvastál, akkor is egy kis bevezető volt az életembe. Örüljetek! Tudjátok hogy ki tetszik! Remélem most már egy életen át basztathattok ezzel! Mert ez miatt a kis dolog miatt, megint visszatértem oda, hogy becéloztam magamnak azt a két pisztolyt a nappaliban, ( amit találtunk az udvarunkon ) és azon gondolkodom, hova lőjem,. hogy gyorsan vége legyen az életemnek. Meg minden másnak körülöttem. Akkor hát tényelg remélem hogy jól érzitek magatokat, mutogatjátok hogy Marci az aki iránt érzek valamit. És REMÉLEM hogy együtt röhögtök rajtam! HÁT KÖSZÖNÖM SZÉPEN!