Mindenki tudhatta hogy nem válik be...Mindenki gondolhatta... De én még bíztam benne. Viszont, most tényleg nem akarok szerelmes lenni. Soha többet. Először el kell szakadnom Tőle... ami beletelik egy kis időbe, és még örülök hogy hozzám szól...
Órákig sírtam... nem kaptam levegőt, a végtagjaim elzsibbadtak, szédültem és nem tudtam járni. Sose voltam még ennyire szerelmes... Nem is akarok többet az igaz...
Amikor a sírás egy kicsit megállt, enyhült, akkor magam elé meredtem és beszélni kezdtem hogy segíteni akarok Neki... Szörnyen fájt amit írt, hogy mit csinál. Mert ugyanezt csináltam én is. Szörnyű volt. Emlékszem arra a sötét őszre, hogy milyen is volt. És Ő most ugyanezt csinálja. Amikor én ezt tettem, majdnem valami nagyon rosszba torkollott az egész. És én ezt nem akarom neki. Az miatt sírtam amit csinál, nem is azért mert nem akar velem lenni... nem vagyok normális. De segítenem kell neki. Nem hagyhatom hogy itt hagyjon. Nem szabad itt hagynia... Csak engedje hogy segítsek neki. Mert Ő tökéletes volt, míg ez a horpadás nem keletkezett rajta, és én ezt meg akarom javítani. Rajtam már sok ilyen seb van, magamon nem, de Rajta lehet segíteni. És kell is. Utol kell érnem, és vissza kell húznom a szakadékból... Mielőtt végleg leugrana...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése