2011. február 18., péntek

Önmegtagadás:

  Régen... még nagyon régen elhatároztam hogy nem leszek szerelmes. Nem akartam az lenni. Feleslegesnek tartottam. Azt hittem, elviselhetetlenül értelmetlen érzelem, amit el kell tüntetnem magamból. De nem. Megszegtem az ígéretemet, megtagadtam magam, azzal hogy beleestem egy fiúba. Milyen hülye vagyok!
  Egész jól alakult minden. Minden sínen ment. Amikor egy lány írta hogy beszélt vele. Megkérdeztem tőle hogy mi volt. És a fiú ezt mondta: "Nem vagyok biztos benne, mert félek hogy az agyára megyek a hangulatváltozásaimmal, és a depressziómmal". Nem mennél az agyamra. Soha. Soha nem mondanám azt hogy elegem van belőled. Tudom, hogy mindig melletted állnék, kitartanék melletted jóban is és rosszban is. Én is voltam depressziós. Nem is olyan régen. De... meg kell mondanom, hogy eddig nem tudtam kiejteni, vagy leírni azt hogy "szeretlek" csak kínkeservesen. De neked ki tudom mondani. Mert Te valahogy feltűntél, és én nem voltam már a régi önmagam. Mert Te megváltoztattál. Semmi sem biztos, tudom, és elméletileg gondolkodsz... De tudnod kell, hogy segíteni akarok. Mert fontos lettél nekem. Mert nem találok még egy olyan személyt, akihez most annyira vonzódnék mint hozzád.
  Amikor írod, hogy rossz napod van, hogy nincs jó kedved, hogy valami nem stimmel... nekem is fáj. Fáj az, hogy nem érzed magad jól, fáj az hogy nem vagy boldog. De engem nem zavar. Meg akarlak érteni. Azt akarom hogy neked jó legyen. Nem akarok folyamatosan a nyakadon lógni, de ha Neked az kell, megteszem. Ha Neked magányra, és csöndre van szükséged, várok. Tudnod kell, hogy várok. Tudnod kell, hogy felfordult Miattad az életem, de ez így jó. Azért jó, mert Miattad van. Mert én most azt kell hogy mondja szeretlek! Mer tökéletes vagy, nekem tökéletes. De ha valaki most hibákat kezd keresni Benned, akkor azt tudom mondani, hogy előbb engem boncolgasson. Soroljátok fel a hibáimat! Aztán ha tudjátok hogy kiről van szó, akkor az Övét! Látjátok, hogy hozzám képest tökéletes? Mert az... Ő az... Nem kell más csak ő.
  És tudom hogy gondolkodsz, tudom hogy fájni fog, ha nem lesz pozitív a döntésed... De még várnék Rád. Fájni fog... Tudom hogy fájni fog. De Te döntesz, és ez a Te életed. De én várok, és csak várok. Csak várok, amíg meg nem halok, én várok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése