Fény...

Megváltoztam... Erre abból jöttem rá, hogy az emberek máshogy állnak hozzám. És persze én is hozzájuk. Túlságosan is máshogy, de legalább nem olyan naivan, mint eddig... Hanem mindent mérlegelek. Mit is mondhatnék, elegem lett a szívatásokból. Hogy az emberek kihasználtak, ahogy beszéltek velem. Hirtelen minden sok lett.
 Az eddigi délutáni szórakozások áttorkollottak az estébe, és azon a tényen kellett magamat kapnom, hogy hétkor kint állok a buszmegállóban, hogy felszabaduljak egy éjszakára. Majd másnap is, és azután is, majd így tovább. Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy minden nap segg részegen térek haza, természetesen. Mindent mértékkel. Van, hogy egy buliban nem az a legjobb szórakozás, hogy igyál, hanem hogy megfigyeld egyes személyek viselkedését, hozzáállását társaihoz. Bartok között is igen érdekes és vicces tud lenni, hacsak csendben ülsz tíz percig, meglátva a reakciókat egy-egy mondatban.
Sok mindenkit kihasználok, beismerem, de azokból nagy előnyeim származhatnak. De van, hogy csak azt hagyom, hogy engem kihasználjanak, a saját szórakozásomra, és a kihasználó fél szórakozására hagyom magam. Mert miért ne? Ha tudom, hogy mást, komolyabbat nem kaphatok valakitől, akkor megelégszem azzal, hogy azt hiszi átvághat, és megad alapvető szükségleteket.
De hogy egy ilyen vadabb bandában jobb és megértőbb barátokra találok, az nevetséges. Nem, nem érzem magam átverve, a régi haverok miatt. Szánalommal nézem a viselkedésüket. Utálom, ezeket a feltűnési-viszketegségét némelyiknek: "mennyit ittam!", "megyünk bulizni!". Ezek a túlzó szavak. Ilyenkor arra gondolok, hogy kisapám, van, amit én megtapasztaltam most pár hét alatt, amit te még nem fogsz évekig. Hogy olyanokat kaptam, és adtam, amikhez neked még nem lesz közöd egy ideig. Vagy talán soha.
Aztán lenéznek engem. Hogy miért? Azért amit csinálok, természetesen, mert mindenhol vannak rosszakarók, amik ostobaságokat terjesztenek, és ebben a kis városban minden eljut mindenkihez, csak persze ferdítve a valóság-alapot. Ezért engem nem hallgatnak meg. Hányingerem van ezektől a söpredékektől... Tudatosult bennem, hogy nem, nem is akarom hogy közel kerüljek hozzájuk, vagy ők hozzám, mert ez az egyetlen fajta, akinek nem engedem azt, hogy megsértsen.
Mi értelme volt annak, amit most leírtam? Talán semmi. De higgyetek nekem, hogy jobb, ha megfigyelitek a körülöttetek járkáló embereket. Még az is egy megoldás, hogy ha utánanéztek pár dolguknak... Hihetetlen, hogy egyes idiótákról mik ki nem derülnek.

XXOO
PePe