Miután felébredsz, észbe kapsz... Mennyi mindent elhanyagoltál, és mennyi időd pocsékba ment! Ekkor elszégyelled magad, természetesen... Sürgősen vissza kell térned az élet körforgásába, el kell hagynod a fagy országát, ahol megállt az idő, minden fekete-fehér és csendes, zavartalan. Itt lehet, hogy majd kérdések várnak, kudarcokkal együtt, de nem érdekel, mosolyogva nézel fel a napra, mert büszke vagy, hogy visszatértél. Nem is érdekelnek a történtek. Így van, nem kell vele foglalkozni.
 De hogy hogyan szabadulj meg a hamis szőke herceg akár egy kis gondolatától? Egyszerű, legyél ostoba. Tegyél lehetetlen dolgokat, várj el olyanokat, amiket meg se érdemelnél és légy vak! Szeress bele egy olyanba, akinél átlagosan semmi, de semmi esélyed, és harcolj érte! Ne érdekeljen senki más, komolyan, csak egy felé nézz, légy céltudatos. Aztán ha már annyira fáj, hogy őt nem kapod meg, észre sem fogod venni, hogy téged egyszer valaki eldobott, még csak a nevére sem fogsz emlékezni.
 További lehetséges választások között  lehet az önrongálás... Alkohol, mégpedig annyi, hogy az beléd sem férhetne, de még jöhet. Cigaretta, amíg a tüdőd szét nem robban...
 Majd feleszmélsz megint és rájössz, hogy ez is ostobaság volt... Ez egy tökéletes átmeneti megoldás sírás helyett. Most pedig találd meg a két helyzet közötti utat, azt, ahol jó is van, rossz is van, de a végén biztos mámoros leszel a boldogságtól. Ha megtapasztaltad az élet szánalmas legalját, és jártál már a fellegek fölött is, ahol minden túl könnyűnek látszott, akkor tökéletes az idő ahhoz, hogy megkomolyodj! Vegyél vissza, és minden lépésedet fontold meg. A végeredmény pedig... Talán várnod kell rá, de tisztán fogsz látni, ami már egy jutalom... Meg fogsz világosodni.

XXOO
PePe