Háromnegyed ötkor kinyílt a szemem. Fogalmam sincs miért keltem fel ilyen hamar, alig aludtam négy órát. Kerestem magam mellett a telefonom és láttam két üzenetet. Megdörzsöltem a szemem. Hiszen melyik vadbarom keres engem ilyenkor?
Az egyik kedves feladóm egy barátnőm volt, egy remek hosszú irománnyal. Mire a végére írtam a következőre ugrottam. És megállt a világ. A feladó miatt is, és attól a pár szótól is, amit kaptam tőle.
"Heaven's a Lie"
Kimentem inni egy pohár vizet és visszajöttem hogy rendesen lássak. Hogy biztos tudjam nem egy álom, és nem olvastam félre. Nem ért csalódás. Valódi volt.
Ez annak a számnak a címe, amit együtt hallgattunk. Ami annyit jelentett nekem, de mióta szétmentünk eszembe sem jutott meghallgatni. Hiányzol nekem. Ezt üzente volna, hogyha én írom neked. De most ez mit jelentett a te oldaladról? Most ez azt jelentené, hogy én is hiányzom neked, és nosztalgiáztál, vagy azt, hogy a boldogság egy hazugság, és hagyjalak végre békén, hallgatván a többi emberre is?
Miért pont a sors? Biztos vagyok benne hogy létezik végzet. Hogy a világ arra terel minket, amerre ő jónak látja, és végül boldogok leszünk, akkor, ha követjük. Mert a sors mindig elkerült valamerre bennünket. Mindig ellökött egymástól. Mindig közénk állított valamit. És most valahogy mégis volt egy véletlen, és megint közelebb akart minket lökni talán? Vagy talán csak egy végső döfést szeretne, egy jelet, hogy hagyjam hátra?
Talán a sors, hogy én már majdnem így is tettem, te pedig visszavágysz azokhoz az időkhöz. Tehetetlenül ültem, és nem nyitottam meg az üzenetet, ne lássa, hogy tudomást vettem róla, mit írt nekem. Hogy ne tudja meg, hogy elolvastam és olyan szinten felment a pumpa az agyamba, hogy utána nem is aludtam.
Nem nyitottam meg, nehogy azt higgye, hogyha láttam volna semmibe venném. Hogy ha elolvasom, akkor egyből tudjak neki írni. Hogy tudja, mennyire fontos volt nekem, ennyi minden után is... Ugyanolyan sokat jelentett nekem.
XXOO
AnnE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése