Why?

A film alig vette kezdetét. Ott feküdtünk egymás mellett, fél egy felé járhatott, de annyira elálmosodtam, hogy muszáj voltam elaludni. Nem akartam ott hagyni a pillanatot, de a fáradság erősebbnek bizonyult nálam. Lerántott a veszélyes vizekre, ahol a fantázia elragad és kifacsar önmagadból. Ahol minden fájdalmas pontod és vágyad nem maradhat titokban, kiterített lapok mind, amiket felhasznál ellened a világ.
 Mert ott voltunk. Elmentünk egy házba és csendes gitárhangot lehetett hallani az egyik sarok felől. Sokan álltak felette és beszélgettek, néha, amikor egy egy akkordot lefogott ő is felnézett, mosolygott, hozzáfűzött valamit a társalgáshoz, de a hangszer elvonta minden figyelmét. Beleélte magát saját játékába, mintha ő is álmodott volna, szabadjára engedte minden titkát és a húrok megpendítésével árulta el nekünk. Szemüveg volt rajta. Ezért nem ismertem meg. Ismerős volt, valahonnan távolról minden arcvonása, de nem tudtam ki az. Mégis hatalmas fájdalmat okozott a szívemben a látványa. Ezért nem néztem tovább. Ezért tűntem el onnan nagyon gyorsan, el egy másik emeletre.
 Majd mikor az emberek kezdtek elszállingózni én is útnak indultam, le a lépcsőn. Még mindig ott volt, nem tágított. Kezet fogott valakivel, ahogy felállt és fogta a gitárt. Indul. Akkor, mikor én is megyek. A szemüveg még mindig ott volt. Még mindig nem esett le, hogy ki az. Csak az az undorító érzés ragadt le bennem, hogy tudom ki az... de nem jövök rá. A kabátomért mentem. Ott állt előttem. Köszönt nekem, mosolyogva. Felemeltem a szemöldököm, kíváncsian néztem rá. Odaléptem elé. Akkor már biztos voltam. Tudtam ki az. Eljutott az agyamig az információ... Ő az. Elmosolyodtam.
 - Szia.
Suttogtam és leemeltem a napszemüveget róla, hogy lássam azt a mély kék szempárt. Ez az... Elszégyelltem magam.
 - Bocsánat... Nem ismertelek fel... Nem tudom miért.
Mosolygott és odavont magához, átölelt.
Vége. Kinyitottam a szemem. Annyira átmelegedett a testem, hogy az tűrhetetlen volt nekem. Oldalra néztem. Roli aludt. Visszagondoltam az álmomra és belém hasított a fájdalom. Megmart, és nem akart elmúlni..

XXOO
AnnE