Csak néztem ahogyan alszik az ágyamban. Alig láttam a füsttől. És gondolkoztam, az ablakomból, ahonnan befelé bámultam, könnyek áztatta arcommal. Nem bírtam elviselni a fájdalmat, ami majd széttépett belülről. Annyira fájt. Annyira szaggatott. Egy dolgot láttam abban a halkan szuszogó fiúban. S ezzel összedőlt körülöttem minden.
Mit láttam? A fájdalmat amit okozni fog. Azt, ahogy összetör. Előttem volt a kép, ahogy ő már nincs ott, csak én és az ágyon ülve zokogok. Újabb és újabb erőfeszítéseket veszek magamon, hogy a hátam mögött hagyjam, de nem fog sikerülni.Láttam, ahogy több darabra foszlik minden, ami szép volt körülöttünk. Semmi más nem lebegett a szemem előtt. Elfordultam, s az égre nézve kifújtam a füstöt. Menekültem volna, az eszem csak ezt súgta, hogy hagyjak ott mindent magam mögött. Minden keserű érzést. De nem ment. Nem lehetett megakadályozni a végét. A szívem visszahúzott hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése